A Tisza programjában eléggé konkrétan az állt, hogy a kilépési folyamatot leállítják. Most viszont Magyar Péter azt mondta, hogy ezt már nem lehet leállítani, de újra csatlakozni fogunk.

Nos, ez azért kicsit már eltérő kommunikáció, úgyhogy nézzük a precedenseket azon országok közül, akik aláírták és ratifikálták is a Római Statútumot:

- Burundi: 2016 október 27-én bejelentette a kilépését, ami 2017 október 27-én le is zárult, azóta se léptek be újra.

- Fülöp-szigetek: 2018 március 17-én bejelentette a kilépését, ami 2019 március 17-én le us zárult, azóta se léptek be újra.

- Gambia: 2016 november 10-én bejelentette a kilépését, 2017 február 10-én visszavonta, azóta is tag, nem kellett újrakezdeni.

- Dél-Afrika: 2016 október 19-én bejelentette a kilépését, 2017 március 7-én visszavonta, azóta is tag, nem kellett újrakezdeni.

Bár a statútum 127-es cikkelye csak a kilépésről rendelkezik, és nincsen "kőbe vésett" procedúra a kilépés leállítására, precedensjog alapján kérdéses azt állítani, hogy nem is állítható le, pláne ha a leállítás szerepel a választási programban.

A program összeállításakor nem volt ebben járatos nemzetközi jogász a csapatban, de most már van, és ha most van, akkor miként értelmezi a két sikeres leállítási precedenst?

Ezt azért jó lenne tisztázni, mert az "újracsatlakozunk" elodázható.