Komolyan kérdezem. Négy nap telt el a választás óta, és már ott tartunk, hogy minden egyes döntésből világvége lett. Mintha egy Netflix-sorozat első epizódja után már a finálét követelnénk számon.

A Tisza elsődleges feladata most nem az, hogy mindenki lelki békéjét azonnal helyreállítsa, hanem hogy valahogy elkezdje felszámolni azt a rendszert, ami 16 év alatt épült fel, és visszaterelje az országot arra az útra, ahol újra normális partnerként tekintenek ránk Európában. Ez egy hosszú, piszkos, kompromisszumokkal teli folyamat lesz. Nem egy tiszta, erkölcsi diadalmenet.

És akkor jön a nagy botrány: katolikus lesz az oktatási miniszter.

Huha.

Tényleg ott tartunk, hogy valakit azért kérünk számon, mert katolikus? Nem azért, mert mit csinált, nem azért, mert milyen döntéseket hozott, hanem mert hívő? Ez most komoly? Ráadásul egy olyan emberről beszélünk, aki évek óta kritizálta az állami túlközpontosítást, és pont abból a világból jön, ahol az autonómia kérdése napi gyakorlat. Lehet vitatni, lehet figyelni, lehet számon kérni — csak ne csináljunk már úgy, mintha egy vallás automatikusan szakmai alkalmatlanság lenne. 16 év után meg ne várjuk már el, hogy 16 év NER után teljesen "nerszűz" ember legyen mindenki.

Aztán ott a Netanjahu-meghívás.

Őszintén: ez egy diplomáciai gesztus. Ilyeneket csinálnak országok. Néha jó üzenet, néha rossz, néha félremegy. Lehet, hogy kommunikációs hiba volt. Lehet, hogy rossz timing. Rendben. De attól még nem omlik össze a demokrácia, és nem lettünk hirtelen a Közel-Kelet legfőbb szereplői.

Van egy furcsa jelenség most: mintha sokan nem kormányváltást akarnának, hanem erkölcsi megváltást. Egy hibátlan, tiszta, minden kérdésben azonnal tökéletes rendszert. Csak ilyen nincs. Soha nem volt. Nyugaton sem.

Ez a párt nem fogja minden kívánságotokat teljesíteni. Nem lesz minden döntése jó. Lesznek hülyeségek, lesznek viták, lesznek csalódások. Ez a politika.

De ha minden egyes döntés után azonnal pánikgombot nyomunk, akkor pontosan ugyanazt a reflexet visszük tovább, amit annyit kritizáltunk: az azonnali felháborodást, a nulladik napi ítéletet, a türelmetlenséget.

Számon kell kérni őket. Figyelni kell rájuk.

De adjunk már nekik legalább pár hetet, hónapot (inkább évet!) mielőtt eldöntjük, hogy minden elveszett.

Rendszert váltani egy hosszú, idegesítő, sokszor kiábrándító folyamat. Nyugi már.