Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy miben különbözik a barbárság a kulturáltságtól. Kulturált szemlélet az, hogy mindennek megvan a helye, ideje, ritmusa, mértéke. Ha valami nem sikerül vagy kudarc ér, az azt jelenti, hogy valamiben mértéket tévesztettél vagy nem volt itt az ideje, nem voltál felkészülve, megérve az adott megmérettetésre. A kulturált ember tudja azt, hogy mikor lehet ő a középpontban és mikor érdemes hátrébb állni. Képes dominálni, de teret ad másoknak is. Hallja az élet zenéjét és tud is rá táncolni, keringőzni.

A barbár ember ezzel szemben nem ismer mértéket, mindent most és azonnal akar. Pusztán érdekelvű és mindig a saját érdekei a legfontosabbak, amit természetesen állandóan érvényesíteni akar. Tehát némileg olyan, mint egy akaratos gyermek, aki állandóan jól akar járni, kerüli a felelősségre vonást és a következményeket. A barbár ember nem hülye, csak túlzottan énközpontú nem érti, hogy vannak magasabb rendű dolgok is a világban, amiknek érdemes alárendelődni. Neki is van zenéje ezt pedig pont úgy képzelem el, mint DJ Biztos – Kizöldült a magyar vidék! aréna mulatósát. A barbár ember csak veretni tud.

A kulturált ember nem a veretést akarja eltörölni, hanem tudja, hogy annak megvan a helye és az ideje, de tudja, hogy más érzelmi húrokat is meg kell pendíteni.

A mostani rezsim pont azért bukott meg, mert volt benne valami végtelenül barbár. "Orbán Viktor csatár ő mindig gólt akar rúgni", " Háború,háború, háború", "Csak a Fidesz!", "mulatós veretés", "elloptam már több ezer milliárd forintot, de nem elég, nem ismerem azt a szót, hogy elég". Még egy autóban is szükség van fékre.

A Kárpát-medence bizonyos mértékig mindig is barbár vidék volt, még a rómaiak is a Dunánál húzták meg a határt. Valahogy itt még ezer év után is érződnek a barbár berögződések. Ez megmutatkozott ennek a rezsimnek is a működésében, mint a hülyegyerekek akik betévedtek a csokigyárba és addig zabálják magukat,míg össze nem fosnak hánynak mindent.

Ebben is van valami barbár, valami infatilis felelősség elhárítás, hogy elvesztettek egy választást és rögtön úgy csinálnak a pártközeli celebek, mint akik ott se voltak, közben meg mindenki tudja, hogy ott voltak, de jó eltörölni a múltat, mert mindig jól akarnak járni. Milyen keresztények ezek, akik nem akarják felvállalni az áldozathozatalt, akik megakarják kerülni a szenvedést, a szégyenérzetet, a gyónást, a zarándoklatot? Ez egy kifejezetten barbár attitűd és valahol Fletó is barbár volt, mert semmiért nem akart felelősséget vállalni.

A barbárság ösztönvilágával együttjár az életerő, életigenlés, az ambíció ami nem rossz dolog, ezt nem kell kiirtani az emberből, de ha csak ez van, az tragédia. Mert önmagában nagyon kevés. Az ember nem szolgálhatja mindig önmagát szüksége van szolgálattételre is.