HOGY LEHET AZ ORSZÁG VEZETÉSE ENNYIRE VAK, FELELŐTLEN ÉS IDIÓTA?

Szerk: nem a kérdező kérdésfelvetése mögött áll taktikai megfontolás, hanem amennyiben OVt nem tájékoztatták, az volt egy taktikai húzás a részükről

Orbán a J. D. Vancecel közösen tartott sajtótájékoztatóján szerintem elárulta magát, hogy van egy sejtése arról, hogy nem állnak nyerésre, mikor egy újságíró azt kérdezte Vancetől, hogy készek-e együttműködni egy új magyar kormánnyal, ő erre azt felelte, hogy igen, de Viktor fogja megnyerni a választásokat, akkor Viktornak volt egy kézmozdulata, tenyereit felfelé fordítva kissé megvonta a vállát, mintha azt mondaná: „meglátjuk”, vagy „ez a terv”. Szerintem ez a kézmozdulat bizonytalanságot sugárzott. Ez teljesen ellent mondott a kampányban sugallt magabiztosságának, szerintem ez a kézmozdulat egy bizonyíték arra, hogy már érezte a vesztét. De volt ennek több jele is Orbán testbeszédében. Mondott valamit a szavaival és ellent mondott a testbeszédével.. ott volt például az ATV interjú is, amikor a választási vereséget illető kérdések során látszott rajta, mennyire befeszült. De az is egy jele annak, hogy tudhatta, mi következik, mikor azt mondta a kampányzárón, hogy “olyan győzelmet aratunk, amellyel mindenkit meglepünk, még saját magunkat is”. Én a magabiztos (vagy inkább pökhendi) kommunikációt egyfajta pszichológiai hadviselésnek és rosszul megválasztott kampány technikának tartom, ott a Bandwagon effektus, ami alapján az emberek hajlamosak a győztes mozgalomhoz és a többséghez csatlakozni, az emberek nem akarnak a vesztes oldalon állni, és a bizonytalan szavazóban a népszerűség azt az érzetet kelti, hogy „ha ennyien választják őket, akkor biztosan igazuk van” vagy „ez a helyes döntés”. Ugyanakkor, számomra van relevanciája az írásodnak is, nem a szavaid hitelét akarom kétségbe vonni. Ha sokat ismétled a hazugságot, elkezded elhinni, az interneten is lényegében a saját visszhangját hallgatja, ami szintén megerősítheti a saját tévképzeteiben, és valószínűleg kialakított egy személyi kultuszon alapuló közösséget saját maga köré, talpnyalókkal vette körül magát, nem engedett meg semmilyen kritikát, a körülötte levők pedig az önös érdekeiket nézték, vagy éppen féltek a felettük álló emberek megtorlásától. Ott volt az a pletyka is, hogy rendeltek tortát az eredményváróra és visszamondták… Ugyanakkor megfigyelhettük az egyre durvább propagandát, Orbánnak bizonyára feltűnt, hogy egyre kisebb terekre szervezik az országjárását, illetve ott van a vagyon külföldre menekítése is, amiről már jó ideje szólnak Reddit posztok. (Számos kérdés felmerült, hogy “mi a helyzet most a Fideszben? Milyen a hangulat?”) Ott volt a szerbiai támadás is, amikor utoljára próbáltak még pánikot kelteni. Illetve ott van az a faktor is, hogy Magyar Péter nagyon karizmatikus, lendületes politikus, elképesztően jó kampányt össze tudtak hozni, a Tisza csapata hiteles, ha valakinek MP személye nem szimpatikus, ott van Orbán Anita, Kapitány István, akik elismert szakértők.. és Magyar Péter jobboldali politikus, rajta nem foghatott a Gyurcsányozás. A kommunikációs kampány zseniálisan volt összerakva, van a kognitív nyelvészetben egy elmélet, a keretezés megváltoztatásáról, lényegében a politika nem a tényekről és a száraz adatokról szól, hanem a tényeket befogadó (nyelvi) keretekről. Fidesz 14 évig a „Harc” és a „Védelmező” keretében tartotta a közbeszédet (Brüsszel, Soros, migráció, vók ellen). Magyar Péter nem ebbe a keretbe lépett be (mint a korábbi ellenzék), hanem új keretet alkotott: a „Nemzeti Egység” és a „Tisza” (mint áradó, tisztító erő) metaforáját. Ezzel a Fidesz „háborús” keretét elavulttá és fárasztóvá tette. Lakoff híres modellje szerint a konzervatívok a Szigorú Apa (rend, büntetés, tekintély), a liberálisok a Gondoskodó Szülő modelljére építenek. Magyar Péter zsenialitása abban állt, hogy mindkettőt használta. Megtartotta a „Szigorú Apa” jegyeit (erő, határozottság, fegyelem), ami a jobboldali szavazóknak fontos. Magyar Péter is egy erős vezető-archetípus. De ezt a gondoskodás céljára fordította (egészségügy, oktatás, gyerekvédelem), ami pedig a baloldali és csalódott szavazók alapértéke. Illetve, van egy olyan elv is, hogy Don't Think of an Elephant. Az elmélet megalkotója (Lakoff) szerint ha tagadunk egy keretet, azzal csak megerősítjük (pl. „nem vagyok korrupt” – az emberek a korrupcióra gondolnak, vagy ebben az esetben pl a háborúval való riogatás volt a Fidesz nyelvi kerete). Magyar Péter és a Tisza nem a kormány vádjaira válaszolt (nem vette át az ő szótárukat), hanem saját nyelvezetet teremtett. Amikor a propaganda támadta, ő nem védekezett, hanem új témát (keretet) dobott be, kényszerítve a kormányt, hogy az ő pályáján játsszon. Amikor a kormányzati kommunikáció megvádolta valamivel (például: „háborúpárti” vagy „nőverő”), a korábbi ellenzék tipikus hibája az volt, hogy napokig magyarázkodott: „Nem vagyok háborúpárti, mert...” Magyar Péter is magyarázkodott, de szemben anno Márki-Zay Péterrel, MP jobban át tudta ugrani a vádakat és a saját narratívájában tudott maradni. Ha „háborúpártisággal” vádolták, ő a következő posztjában nem erről beszélt, hanem az egészségügyi várólistákról vagy a szétrohadó vasútról. A Fidesz évtizedek óta uralta a nyelvet olyan szavakkal, mint a „szuverenitás”, „nemzeti érdek” vagy „migráció”. Magyar Péter nem ezeket a szavakat próbálta újraértelmezni, hanem saját fogalomkészletet hozott be. Erre példa az is, hogy MP kvázi megszemélyesítette a korrupciót (keresztnevükön nevezte a legkorruptabb politikusokat). Vagy ott volt a Rendszerváltás fogalma is, amit behozott, ez egy érzelmileg sokkal telítettebb ígéret. Úgy gondolom, hogy a politikában az nyer, aki a kérdést felteszi, és Magyar Péter illetve a Tisza volt az, aki a kérdést feltette, ő diktálta a tempót, a Fidesz kénytelen volt valamennyire az ő pályáján játszani, erre pedig nem volt felkészülve a Fidesz kampánya. Hiába próbálták a saját kereteiket erősíteni, erre szolgált pl. az ominózus AI videó a háborúról, de sorolhatnánk ezer évig a fogásokat, ez nem járt sikerrel. Kimerült a nyelvi keret. Nyelvészeti szempontból szerintem hozzájárult a bukáshoz, hogy elvesztették a kezdeményezést, a keretezést. Illetve ne menjünk el a gyakorlati tények mellett. A Szigorú Apa modell a Fideszben megélt egy hitelességi válságot, a fegyelemre, a büntetésre és a külvilág veszélyeitől való megvédésre (pl. háborús retorika) alapoztak. Azonban az “Apa” nem tudta teljesíteni az alapvető feladatát, a gazdasági biztonság megteremtését. Továbbá, azonban kiderült a kegyelmi ügy (többek között) a keret öngóllá vált, mert a választók agyában a „védelem” fogalma helyére az „árulás” és a „bűnpártolás” metaforája lépett (mert ez árulás és bűnpártolás). A „Szigorú Apa”, aki elvileg megvédi a családot a külső veszélyektől, a belső ragadozóknak adott kegyelmet. És sorolhatnánk a számtalan olyan közéleti eseményt, amikor elbukott ez a keret és a sok hazugsággal hiteltelenné váltak a szavazók szemében. Visszacsatolva az eredeti felvetésre, nem szeretném kétségbe vonni a kérdező szavait, hisz van, ami erre az elméletre utal, pl. az echochamber a közösségi médiában, hogy csak a saját szavaid hallod, vagy a tortás eset. Amennyiben mindez igaz (és nem akarom senki szavait kétségbe vonni) én inkább egyfajta kommunikációs technikát látok amögött, amit csináltak, és amögött, hogy ennyire a győzelemről beszéltek. A keretet az utolsó másodpercig tartani kell, különben a választók elfordulnak tőlük. Lehetségesnek látom azt is, hogy csak maga Orbán nem tudott a bukásról és szándékosan építettek egy olyan információs buborékot, amelyben Orbán Viktort "védték" a rossz hírektől, azért, hogy a kampányhajrában a miniszterelnök hitelesen tudja sugározni a magabiztosságot. Szerintem a testbeszéd és a hangsúlyok akkor a leghatékonyabbak, ha a beszélő (vagy legalábbis az általa mutatott énje) elhiszi, amit mond. Ez egyfajta "módszerszínészet" a politikában. Ha a narratíva az, hogy "a vezér nem tudta", az lehetőséget ad a vereség utáni tisztogatásra. Ez egy klasszikus hatalmi technika, hogy a felelősséget áttolják az alárendeltekre (pl. a titkosszolgálatokra vagy a közvélemény-kutatókra vagy akár belső Fideszes emberekre), így a Szigorú Apa metaforája sértetlen marad a tábor szemében, és megindulhat a párt belső átalakítása. Valószínű, hogy egy ilyen gátlástalan propaganda szerkezet színpadiasan kezelte a bukást, hogy maximalizálja a maradék szavazóbázis érzelmi elköteleződését és előkészítse a terepet a későbbi visszatérés narratívájának, elképzelhető, hogy amennyiben ténylegesen nem tájékoztatták Orbánt, az egy taktikai lépés, hogy lássák a Fideszes szavazók Orbán csalódottságát, megrendülését és tovább építsék a szavazó bázist, ezért simán lehetséges, hogy Orbánt nem tájékoztatták arról, hogy szarul áll a szénája, mert azon még több szavazatot buktak volna. Szerintem mindkét elmélet (Orbán tudta, hogy veszíteni fognak, illetve nem tudta) elég sok jelet fel lehet fedezni.