Nem szoktam nagydobra verni a véleményemet, de az elmúlt két nap eseményei után, a volt állampárt viselkedését látva, egyszerűen elöntött a szekunder szégyen. Szeretnék reagálni, még ha némi késéssel is, Deák Dániel legújabb partizános megsemmisülésére és Orbán Viktor nagy pártújjászervezési kísérletére.

Sosem voltam képes végignézni az ilyen típusú megmondóemberek szerepléseit, Sebestyén Jankától kezdve a karlendítős Kristófkáig. Egyszerűen süt róluk a jellemtelenség. Gulyás Marci is találóan jegyezte meg, hogy amit például Dani művel, az egyszerre szakmaiatlan és visszataszító. Az ember képtelen követni, hogy éppen influenszerként, újságíróként, magánemberként vagy ki tudja, milyen minőségben szólal meg a sokatlátottszakértő, esetleg mindegyik identitása egyszerre próbál érvényesülni.

Amikor tényekkel szembesítik, elkezdődik a pingpongozás ezek között a szerepek között, abban bízva, hogy a másik fél majd belefárad a vitába. Ez az a mentalitás, ami kinyitja a bicskát az ember zsebében. Ugyanezt a mintát követik a megafonos társaik is, akiket sokan csak oroszpárti senkiháziknak tartanak. Számukra ez a kényszerű vagy szándékos identitászavar természetes állapot. Szerintem ez egyenesen elmebetegség, de ez persze vitatható.

A pártújjászervezés és a fiatalok helyzete

Ami pedig Orbán minden választókerületet érintő tervét illeti: nyugodtan jöhetnek, Jász 04-es körzetében is szívesen várjuk őket. Szerintem nincs több lehetőség a relativizálásra, miután kiárusították a hazánkat az oroszoknak és Európa szégyenévé tettek minket. Úgy hagyták itt az ország vezetését, mint eb a szarát. Nincs többé „majd a következő négy évben megmutatjuk ellenzékben” duma. Volt tizenhat évük az újjászerveződésre és a fiatalok megszólítására.

Ehelyett csak álintézkedésekre futotta, mint a Pannónia Ösztöndíj vagy a háromszázalékos hitel és stb, amelyben rengeteg a jogi, morális, etikai, gazdasági és még sorolhatnám buktató. Az egyetemi rendszerről nem is beszélve: a kifosztott, jogköreiktől megfosztott és káderekkel teli intézményekben már az is teljesítmény, ha valaki egyáltalán eljut a diplomáig (persze tisztelet a kivételnek). Személyes tapasztalatom, hogy az egyetlen ösztöndíj, amire jogosult voltam, a Bursa Hungarica, ami mindössze havi tízezer forint pluszt jelent.

Egyszóval magasról tettek a fiatalságra, sőt, elüldöztek mindenkit, aki nem a NER részeként akart letenni valamit az asztalra Magyarország nevében. Szerintem a leköszönő miniszterelnök úrnak ideje lenne nyugdíjba vonulnia, mielőtt kattan a bilincs.