Basszamegakurvaélet, elvittem apámat életében először szavazni.

Végtelenül intelligens ember egyébként, mindig lenyűgöz azzal ahogy átlátja a dolgokat, de ugyanakkor végtelenül próbál kivonulni a világból, minél kevesebb dologgal foglalkozni ami nem a közvetlen élettere. Anélkül hogy belemennék, látott eleget a húsz gyermektelen éve alatt mielőtt megérkeztem.

Mindig zsörtölődik a történések miatt, a világ miatt, de valahogy mindig megoldotta hogy az életünk rendben legyen. A jég hátán is megél, egy igazi hős a szememben.

Megkértem hogy üljünk le és hallgasson meg.

Nem fideszes, nem agymosott, ilyennel szerencsére problémám soha nem volt. Csak leültünk, elő vettem a rengeteg ilyen-olyan lista egyikét és elkezdtem neki sorolni. Elkezdtem neki azzal ami engem is érintett, aztán azzal ami ilyen olyan ismerőst/családtagot, azokat a dolgokat amik a jövőmet határozzák meg, a húgom jövőjét. Mondtam hogy egy szavazat lehet hogy mindent megváltoztat.

Csak annyit kérdezett, hogy mikor megyünk, és hogy mennyi idő mert előtte neki van egy kis melója. Mondtam azon ne múljon kijövök hamarabb letudjuk ketten aztán elmegyünk. A szavazás napjára (egy héttel később) úgy kiokult az utóbbi 30 év történéseiből, hogy csak pislogtam. Úgy ment be a fülkébe hogy láttam ha választással nem, akkor ő fél kézzel leváltja a kormányt olyan tűz volt a szemében.

És így szavazott az világapátiás édesapám életében először. És valahogy ennek is örülök majdnem annyira, mint hogy végre vége ennek az egésznek.