Ilyenkor nem a mátrix hibásodik meg, hanem a fejünkben felépült valóságmodell kezd szétesni. Amíg egy rendszer folyamatosan ugyanazt az érzetet gyártja, egy idő után természetesnek tűnik, hogy mindig ugyanaz lesz a kimenet. Amikor ez megtörik, először szinte irreálisnak hat a normalitás. Ezért ilyen furcsa az élmény: nem csak jó hírek jönnek, hanem megszűnik egy régóta tartó pszichés nyomás, ami addig alapzajként működött. Attól ilyen erős, hogy nem csak politikai pillanatnak érződik, hanem valóságkorrekciónak.