"A köztársaság az anakronisztikus, amely soha nem tudta bizonyítani azt a magyar nemzet számára, hogy van létezési alapja, a saját törvényei (népszuverenitás elve) alapján sem, mégsem tudja magáról lerázni a nemzet néhány évtizede. A magyar nemzet saját magának alkotta meg a királyságát, külső kényszer nélkül. A magyar köztársaságokról a magyar nemzet soha nem döntött, a megalakulásukkor mindig ott volt idegen, megszálló hadsereg vagy annak közvetlen árnya.

A köztársaságot nem kérte senki sem, és mégis itt van. A köztársaság nem bizonyította szükségszerűségét, a köztársaság mehet oda, ahonnan jött. A magyar nemzet egyetlen államformát alakított ki magának, ez pedig a királysága. A köztársaság saját magát pusztítja el, a köztársaság jelenleg is egy politikai élőhalott.

Sok köztársaság volt, a közös nevezőjük az, hogy mindegyik a népfelség (népszuverenitás) elvén nyugodott, de ezzel csúnyán ellenkezve, egyiknek a kikiáltásakor sem kérdezték meg a népet Magyarországon, hogy akarja-e ezt az államformát, vagy sem… „Köztársaságoknak” azért nevezhetjük őket, mert, ha bár több esetben is diktatúrák voltak ezek, mindig ragaszkodtak ehhez az államformához. Időrendi sorrendben; I. Magyar Népköztársaság (1918), Magyarországi Tanácsköztársaság – sokszor azonban a Népköztársaság nevet is használta, gyakorlatban kommunista-, proletárdiktatúra (1919), I. Magyar Köztársaság (1946), II. Magyar Népköztársaság – gyakorlatban újabb kommunista diktatúra (1949), II. Magyar Köztársaság (1989). Ez összesen öt, ha a helyreállított királyságot (1920) is figyelembe vesszük, akkor hat, államformaváltás röpke 90 év alatt. Ezer év jogfolytonossága áll szemben néhány évtized politikai kísérletezésével, ha a köztársaságokat és a királyságot mérlegre tesszük."

Részletek, a Regnum portál GYIK-ből. További részletek: https://regnum-portal.hu/gyakran-ismetelt-kerdesek-es-lehetseges-valaszaik/