MH szimpatizáns vagyok, de nem elvakult rajongó. Sőt, eddig sosem szavaztam rájuk. 22-ben ment az összefogásra, idén megy a Tiszára.

Mellékesen a tavalyi Pride volt az a Pride, amin már én is részt vettem volna, mert annak volt egy üzenete, hogy eddig és ne tovább, mert ma ők, holnap én. És mert mivel különösebb módon nem érdekel, hogy ki kivel baszik önszántából, annak ellenére hogy ahhoz a réteghez tartozom akinek "fáj Trianon".

Gyökereket minden oldalon lehet találni. A Tiszások között is. Mondom ezt úgy, hogy sosem mennék el egy MH találkozóra, mert vannak olyan arcok akikkel soha a büdös életben nem válalnék közösséget. Sőt. Elég csak egy kitörés napi megemlékezésre gondolni. Valahogy nem érezném magam komfortosan az SS egyenruhák között, de ott a másik része, hogy ettől függetlenül az összefogdosott magyar és német katonák, a városban ragadt civilek szomorú sorsára érdemes megemlékezni. Nem idealizálni, emlékezni, de azt is megértem ha valakit már kurvára nem érdekel. Ahogy azon sem baszom fel magam, mikor gúnyt űznek a Trianoni békeszerződésen.

Nem vagyunk egyformák. Aztán ennyi.

MH-ra visszatérve, ez inkább csak egy reakció részemről arra vonatkozólag, hogy a PC betörésével már érdemi párbeszéd nem tud kialakulni olyan jellegű problémákkal kapcsolatban, amik megosztóak. De persze ott a másik pólus is, hogy pl. a "tudjuk melyik" problémára nem az a megoldás hogy nesze baszdmeg, induljanak a vonatok.

De mondjuk nem is csoda. Vállalati szinten is így működik, mondjuk a vállalat fejlesztési projektnél. Sértődés a vége, szembenállás. Úgy hogy a lakosság értelmiségi része vesz részt ilyenekben általábán.

Na mindegy. Első körben bukjon a FIDESZ aztán bízzunk a legjobbakban.

Üdv, Egy liberális nacionalista.