"Van az a pont, amikor már nem lehet csendben maradni, és nálam ez a mai napon jött el. Aki ismer, tudja, hogy nem szoktam finomkodni, ha valami bűzlik, de most megpróbálom összeszedni magam, mert a helyzet komolyabb annál, minthogy elvigye a hév. (MérőVera stilusával nagyon nem értek egyet, szerintem borzasztóan gusztustalan ez, amivel most előállt egy olyan párttal szemben, akiknek a nagy része tényleg jót akar, de ismerem a hátteret is, hogy mennyi csodálatos ember van ebben benne)

​A ma megjelent film és az abból kibontakozó botrány sajnos tűpontosan megmutatta azt a repedést, amit már egy ideje érezni lehetett. Nem a konkrét jeleneteken vagy elszólásokon van a hangsúly, hanem azon a mélyebb erkölcsi válságon, ami felsejlik a háttérben: a lojalitás hiányán. Számomra gyomorforgató látni, ahogy a vezetés magára hagyja a sajátjait, és nem állnak bele azokba a helyzetekbe, ahol kutya kötelességük lenne megvédeni az embereiket. Ez a fajta cserbenhagyás és a felelősség eltolása az, amivel semmilyen közösséget nem tudok vállalni (Itt van Dávid Nagy, akit maguk helyett löktek az oroszlánok közé, aki harcol az ellenszélben ezerrel, ők meg mossák a kezeiket)...

​Úgy döntöttem, hogy elhatárolódom Gergőéktől. Ez nem egy könnyű mondat, de muszáj kimondani.

​Viszont a dolog nem fekete-fehér. A Kutyapárt nem egyenlő a vezetéssel. A tagság nyolcvan százaléka, és azok az arcok, akik ebben a filmben is szerepeltek, csodálatos, értékes emberek – barátaink. Ők azok, akik a hátukon viszik az igazi munkát, akik hisznek valami jobban, és akiket most egyszerűen magukra hagytak a saját vezetőik. Miattuk fáj a legjobban, hogy a név, amit közösen építettünk, most ilyen ügyekkel forr össze.

Úgy lépek ki, hogy közben lélekben maradok a közösségünk azon részével, akiknél még számít a tisztesség.

​Tudom, hogy ez most sokaknak fáj vagy zavaró. Nekem is az. Nagyon és szaggatóan. De hiszek abban, hogy az igazság kimondása felszabadít. Ne hagyjuk, hogy a méltatlan helyzetek elvegyék a kedvünket a jótól, mert az érték azokban az emberekben van, akik mellettünk állnak a bajban is, nem azokban, akik akkor néznek félre, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.

​Tartsunk össze, maradjunk emberek, és ne felejtsük el: a közösség ereje mi vagyunk, nem a hierarchia teteje. Vigyázzunk egymásra, én itt vagyok veletek."
Pavelkovits Petra bejegyzése