Szerintem azért nem teljesen igaz, hogy ezek az eszközök semmit nem érnek. A Fideszt is pont azok a botrányok kezdték ki az utóbbi időben, amelyeket a sajtó és az emberek hoztak nyilvánosságra. Elég megnézni a gyermekvédelmi botrányokat, a gyülekezési joggal szembeni korlátozásokat, vagy bármit az elmúlt pár évből. Ezekből indult a törés és ezek sem maguktól történtek, hanem újságírói munka és társadalmi nyomás eredményei. A hatalom ritkán omlik össze egyetlen pillanat alatt, inkább apró repedésektől kezd szétesni.

Arra, hogy "ki mást választhatunk", a történelem elég egyértelmű választ ad: mindig jelennek meg alulról szerveződő mozgalmak, amelyek idővel politikai közeggé válnak. Sok dolog így indult. Ellenkultúrából, szubkultúrából, vagy egyszerű civil szerveződésből. Az anarchista mozgalmak, vagy akár a punk kultúra is ilyen alulról jövő energiákból születtek. A politikai tér sem más: ha van társadalmi igény, előbb-utóbb lesz szerveződés is. Persze, igen, demográfiailag változhatnak dolgok. Erről tudnék mesélni, mert Salgótarjánból ahonnan jövök, köztudott tény, hogy romákat telepíttetett be ezrével az akkor regnáló Fideszes nagysasszony, azért, hogy a város megtarthassa a megyei jogú városi megnevezést. Életek is változhatnak rossz irányba. Erről is tudnék mesélni, akár a devizakárosult rokkantnyugdíjas nagymamám történetével is. 34 éves férfiként nekem sincs túl sok jövőképem az elmúlt 16 év után, ahogy sokaknak. De úgy gondolom, hogy ha csak ülünk a posványban, akkor csak magunktól vesszük el a remény utolsó foszlányát is. Tenni kell érte úgy, ahogy tőlünk telik.

A hatalom természetével kapcsolatban egyébként részben igazad van: aki megszerzi, az ritkán adja vissza önként. De pont ezért számít minden olyan mechanizmus, ami korlátozza ezt. A nyilvánosság, sajtó, társadalmi nyomás, intézmények és a választás. Egyenként lehet, hogy gyengének tűnnek, de együtt adják azt a keretet, ami miatt a politika mégsem teljesen következmények nélküli. Én sem Magyar Péterben hiszek jelen helyzetben, hanem ebben a keretben és abban, hogy amég polgári szinten helyt tudunk állni abban, hogy ezt a keretet fenntartsuk, addig mindig van út egy-egy rendszer vagy egy adott személy leváltására.

Amúgy bevallom, olvastam pár korábbi kommentedet. Nem rosszindulatból, hanem mert szeretem megérteni a másik fél gondolkodását. Szerintem normális, érdemi vita csak úgy alakulhat ki, ha megértjük legalább egy bizonyos szinten a másik fél kialakult nézeteit. Továbbmegyek, nálam is gyakran előkerül az anarchia, mint alternatív megoldás pont azok miatt, amiket Te is leírsz. (Bár én ezt az oldalamat főként a zenei projektjeimben képviselem, részben pont azért, mert szerintem a művészet is egyfajta nyomásgyakorlás a mindenkori elnyomó hatalom ellen). Az utolsó két bekezdéseddel egyébként emiatt nagyrészt egyet is tudok érteni: valóban problémás az a rendszer, ahol a többség egyszerűen megszavazhatja mások kifosztását.

A különbség inkább ott van köztünk, hogy Te ebből azt a következtetést vonod le, hogy a demokrácia eleve hibás. Én meg azt, hogy pont ezért kell folyamatosan korlátozni, ellenőrizni és vitatni a hatalmát.