A tények, feketén-fehéren

Az ENTSO-E transzparencia platformon ma, Húsvét Hétfőn jól látható, hogy a magyar villamosenergia-piac ára déltől két óráig mélyen negatív tartományban volt, a mélypontja elérte a −198 €/MWh-t. Ez azt jelenti, hogy a termelőknek fizetnük kell azért, hogy valaki átvegye az áramukat.

Miért történt ez ?

Három ok együttállása:

1. Ünnepnapi keresletzuhanás : az ipar leállt, a fogyasztás töredékére esett vissza. Magyarország ipari fogyasztása egy normál munkanaphoz képest 30–40%-kal alacsonyabb ünnepnapokon.

2. Napsütéses tavaszi nap : a Magyarországon és a régióban telepített napelem-kapacitás déli csúcson ontotta az energiát, miközben senki nem fogyasztotta.

3. Hálózati fogoly : Magyarország határkeresztező kapacitásai (Ausztria, Szlovákia, Románia felé) szintén telítve voltak, mert a szomszédok ugyanezt az áramfelesleget szenvedték el. Nincs hova exportálni, nincs tárolás az ár a padlóra zuhant.

Miért nem erről beszél a kormány?

Mert ez egy óriási lehetőség és egyben egy kínos tükör egyszerre.

Lehetőség lenne: Ha Magyarországon fejlett akkumulátoros tárolórendszerek (BESS), ipari demand-response programok és okos hálózatmenedzsment működne, ma délben ingyen lehetett volna tölteni ezeket a rendszereket, és este pozitív áron visszaadni a hálózatba. Zöld hidrogéntermelés, elektrolízis, ipari hőtermelés mind megvalósítható lenne ilyen áramárakkal.

Kínos tükör: A kormány narratívája az energiapolitikában az orosz gáz és a paksi atomerőmű köré épül a "biztonságos, olcsó orosz energia" mítoszára. De a mai nap azt üzeni, hogy a valódi olcsó energia nem Moszkvából jön, hanem az égből süt le és mi nem vagyunk felkészülve arra, hogy élni tudjunk vele.

A tárolás fejlesztése, a rugalmas hálózat kiépítése, a megújuló integráció felgyorsítása mind olyan befektetés, amelytől a kormány eddig elzárkózott vagy halasztotta. ( Illetve nagyon ksi mértékben kezdett hozzá és nagyon későn ) Ehelyett Paks II.-re és hosszú távú orosz gázszerződésekre koncentrál , miközben ma délelőtt a magyar hálózat csaknem −200 €/MWh-n vergődött, mert nem tudtuk sem tárolni a felesleget.

A negatív ár nem a megújulók kudarca. A negatív ár a hálózati és tárolási beruházások elmaradásának számlája, amelyet végső soron a fogyasztók és az adófizetők fizetnek meg.