Nem. A kereszténység valóban sok mindenben különbözik a keleti spiritualitástól, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jó és rossz tettek ne számítanának. A keresztény tanítás a zsidó vallásra épül, ahol az Isten ellen elkövetett bűnöket bűnbánattal és áldozati állat feláldozásával kellett kiengesztelni. Ennek a folytatása volt a keresztény tanítás szerint Jézus keresztáldozata, ami minden bűnt kiengesztelt, és ez az egyetemes áldozat tette lehetővé, hogy a későbbiekben a töredelmes bűnbánatot bűnbocsánat kövesse. Azonban a népszerű tévhittel szemben a katolikus gyónás nem olyan, mint az automata, hogy bedobok egy százast, és kijön a csoki, hanem őszinte bűnbánat a feltétele, és a feloldozás után a pap jellemzően kiszab valamilyen elégtételt, ami lehet ima, de lehet az is, hogy az illető kérjen bocsánatot attól a másik embertől, akit megbántott, tegye jóvá a mulasztása következményeit. Ezen felül a római katolikus teológia feltételezi a purgatóriumot, vagyis a tisztítótüzet, ami a pokol és a menny közti időleges állapot, arra való, hogy a bocsánatos bűnök után hátramaradt "mínuszt" ledolgozza az illető. Evilágon pedig a búcsú intézménye szolgál arra, hogy egy búcsújáróhely meglátogatásával és ott az imával törlesszen a zarándok.

A jótettekkel "pluszt" is lehet gyűjteni, de itt van egy dogmatikai különbség a reformáció előtti és utáni egyházak között, ugyanis az előbbiek a jótetteket is fontosnak tartják az üdvözüléshez, az utóbbiak viszont szerint kizárólag a hit vezet üdvösségre.

De az igazán lényeges különbség persze az, hogy a kereszténység nem hisz a lélekvándorlásban, és ezért a felhalmozott "plusz" és "mínusz" sem öröklődik át egy következő életre.