A századvéges "ellenálló"

Szerintem sitten senki sem akarja látni. De mégis, hosszú évekig tolta úgy a Századvégben, hogy pontosan tudta, a tevékenysége nem generál semmi jót, és ha van is esetleg jó közpolitikai javaslat, az sem valósul meg. Ezek után évekig maradt, nem keresett másik állást. Holott sokszorosan olyan helyzetben volt, hogy megtehette volna (közgazdász diploma, bőséges kapcsolati tőke, fővárosi lét stb). Az az ő döntése volt, hogy benne marad a rendszerben, ez nem disztributív felelősség, hanem egyéni. És akkor mondjuk gondoljunk Tóth Balázs (asszem így hívják) volt nemzetvédelmi tisztre, aki most dietetikus és személyi edző. Vagy arra a számtalan volt közszolgára, tanárra, rendőrre, aki inkább felállt, és újrakezdett máshol vagy más munkakörben. Miért mindig azokat mentegetjük, akik kollaboráltak? A környezetemben rengetegen nem tették, de valahogy róluk mindig elfeledkezünk, szinte sosem ők kerülnek a hírekbe, nem ők azok, akikhez a "köz" méri magát, hanem a kollaboránsokhoz. Szerintem rossz a mérce. Sokkal többet kéne beszélni azokról, akikben megmaradt a gerinc. Akkor szerintem az ilyen emberekben fel sem merülne, hogy ellenállókként próbálják újrafazonírozni magukat, és a "köz" sem venné be ezt ennyire könnyen.