Cap-n-Trade hirdetésekre, egy új rendszer a poszt-NER korszaknak

TL;DR: A kép. A rendszer próbálja a mosolygós tranzakciók számát/értékét növelni azzal, hogy az állampolgárokat bevonja a hirdetések engedélyezésébe egy kvótarendszerrel. # Hirdetések: rósz Egy felmérés szerint a gyermekeink 5 éves korukig 100 000 hirdetést látnak. Aztán néhány még szorongást is okozhat nekik (lásd háborús propik az elmúlt években). Felnőttként sem szívesen nézegetünk vizuális környezetszennyezéseket (pláne propagandát) állandóan, amit a mi beleegyezésünk nélkül tolnak az arcunkba. Rosszindulatú entitások kisajátíthatnak rengeteg hirdetési felületet maguknak, ezzel torzítva azt, hogy mit látunk. A fogyasztás növelése sem feltétlen jó a bolygónak. # Hirdetések: lyó A hirdetések növelik a versenyt az információ áramlásának az elősegítésével, feltéve, hogy minden szereplő hozzáfér hirdetési felületekhez (általában ez nem teljesül). Hirdetések segítik felhívni a figyelmet fontos ügyekre is. # A probléma A probléma gyökere, hogy a hirdetési piacon a hirdetéseket fogyasztók valójában nem fogyasztók, hanem "végpontok". Az igazi termelő a reklámügynökség/hirdetőfelület, az igazi fogyasztó a megbízó, aki több embernek akarja eladni a termékét / szolgáltatását. A hétköznapi emberek nem egyeznek bele ezekbe a tranzakciókba, nem kapnak pénzt /kárpótlást a tolakodás miatt, legjobb esetben is csak hasznos infót kapnak. # Egy lehetséges gyógyír Egy Cap-n-Trade rendszer révén vonjuk be az embereket a tranzakciókba. Minden állampolgár kap évente vagy negyedévente egy fix mennyiségű hirdetési kvótát. Ezek a kvóták szabadon adhatóak/vehetőek mint bármilyen egyszerű termék. Egyszerű online spot marketeken, hírdetők, termelők, egyéb szervezetek weboldalain, stb. A hirdetési felületek szolgáltatóinak a hirdetés engedélyezésére fel kell mutatnia meghatározott mennyiségű beszerzett kvótát. A mennyiség függ attól, hogy mennyire intrúzív az adott felület, avagy: * a média típusától (egy tábla nem ugyanannyit ér, mint egy tv-s hirdetés, vagy egy online bejátszás. stb.) * elhelyezkedésétől (egy tábla egy 20 000-es város szélén más, mint az V. kerületben, egy főműsoridős bejátszás nem ugyanannyit ér, mint egy éjjel kettőkor történő bejátszás, stb. * a hirdetési kampány hosszától A hirdetőknek transzparensen, kereshetően mutatniuk kell, hogy a szükséges kvótákat beszerezték. Mehet a bünti, ha kiderül, hogy kvóták nélkül hirdettek. Az állampolgárok kapnak: * Pénzbeli kárpótlást a tolakodásért. * Kontrollt a saját kvótájuk fölött. Visszatarthatják, eladhatják, ingyen el is adakozhatják számukra kedves szervezeteknek. * Méntálhigiéniát. Propaganda terjesztése a marketingpiacon kifejezetten nehézzé válhat. * Diverzebb hirdetéseket, és jobb versenyt, a.k.a. olcsóbb árakat. Többé nem csak hiteleket, megfázás elleni gyógyszereket, és Lego-hirdetéseket látunk. # Aggályok Angol subokon az első reakció az volt, hogy ez korlátozza a szólásszabadságot. Szerintem épp ellenkezőleg. A hirdetőfelületek eleve nem előfeltételei a kommunikációnak, hanem erősítői. És innentől kezdve többen hozzáférhetnek ehhez a hangerősítéshez. A CapnTrade igazából tele van visszaélésekkel az üvegházgázoknál (pl. a Dunaferr is úgy élt mrg a semmittevésből, hogy eladta a kvótáit). Ez azért más, mert a hirdetések messze nem olyan károsak, mint a légszennyezés. A karbon kvótát ezen felül már beágyazott cégek kapják ott, itt meg mindenki. Szóval, mik a vélemények?