Kiraboltak ma.

Ó de szuper film lehet ebből. Bocsi a két telefon es két auto triggerelt: A kisemmizett – Egy apa bukása ​A társadalom peremén Adott egy ember, akit a rendszer módszeresen kisemmizett. Az elszabadult élelmiszer-infláció és a megélhetési költségek miatt már a gyermekeit sem tudja etetni. Mióta a KATA-adózást eltörölték, képtelen volt anyagilag talpra állni; fuldoklik a hitelspirálban, és minden egyes napja kilátástalan küzdelem a napi betevőért. A feleségét a Covid idején veszítette el, azóta egyedül, segítség nélkül neveli három gyermekét. ​A végzetes pillanat Sosem vetemedett volna bűncselekményre, de aznap valahogy megtört a jég. A folyamatos stressz és az éhes gyermekek látványa miatt mélypontra került. Épp egy autó mellett haladt el, amely – mint később kiderült – nyitva maradt. A belsejében egy pénztárca és egy vadonatúj okostelefon hevert. Először továbbment, győzködte magát, hogy nem teheti meg, de végül győzött a kényszer: a síró, éhes gyerekek képe beégett a retinájába. Az autó láthatóan tehetős emberé volt: új rendszám, tiszta belső, friss modell. Úgy gondolta, a tulajdonosnak hiányozni fog ugyan, de túl fogja élni a veszteséget. ​A bűntudat hálójában Hősünk körbenézett, s bár égett a pofája a szégyentől, elemelt a tárcát és a telefont. Az autót nem vitte el – ő nem bűnöző, csak egy apa, aki egy igazságtalan világban akar enni adni a családjának. Azonnal megbánta a tettét. Szétfeszítette az idegesség: mi lesz, ha elkapják? Mi lesz akkor a gyerekekkel? ​A technológia csapdája A tulajdonos közben észrevette a lopást. Egy gazdag alak, aki megengedheti magának azt a luxust, hogy ne figyeljen oda az autójára. Elővett egy másik telefont, és azonnal bemérte az ellopott készüléket. Főhősünk nem ismeri a modern technológiát, neki ezek az eszközök sosem adattak meg. Miközben ő otthon retteg, a tulajdonos a másik autójával már a helyszínre is hajt. ​A rendőrök, akik máskor hetekig nem mozdulnak egy ügyben, most szokatlanul buzgók: máris ott állnak a háza előtt egy pitiáner lopás miatt. Kopogtatnak. Hősünk nem érti, hogyan találtak rá ilyen gyorsan – talán egy kamera látta? Pánikba esik, megkezdődik a hajsza. Nem engedheti meg magának azt a „luxust”, hogy elkapják, mert akkor mindennek vége. ​A végső menekülés Miközben az eredeti tulajdonos kényelmesen falatozva, szinte szórakozva meséli valakinek, milyen abszurd kalandba keveredett, a férfi az életéért fut. A kerten keresztül menekül a szomszédba, majd néhány sarok után villamosra száll. Zihálva figyeli a környezetét. Tudják, hol lakik, tehát meg kell szabadulnia a bizonyítékoktól. Azt reméli, ha nincs meg a telefon és az iratok, leltagadhat mindent. Tél van, hideg, kesztyűt viselt – talán ujjlenyomatot sem hagytat. ​Irány a Duna. Be akarja dobni a telefont a folyóba, hogy aztán úgy menjen haza, mintha mi sem történt volna. Átszáll a metróra, a kapucniját az arcába húzza, és úgy tesz, mintha aludna. A metróról leszállva a folyó felé rohan, de ekkor meghallja a szirénákat. Nem hiszi el: hogyan találtak rá ismét? Kétségbeesésében elhajítja a telefont és az iratokat, majd befut egy szűk utcába, de a rendőrök ma résen vannak. ​A felismerés Mindig a kisembert kapják el. Azt, akinek nincs autója, akinek hétéves a mobilja, és aki egyetlen napon hozott egy rossz döntést. Akit a kormányzat magára hagyott, miközben a kedvezmények csak a tehetős rétegnek járnak. Hősünk ellenáll, de már csak a tagadásba tud kapaszkodni. Nem akarja elhinni, mit tett, és azt sem, hogy mi vár most rá és a gyermekeire.