10-én melleltávolításon átesett nőt 12-én kiraktak a kórházból, mondván, hogy ott nincsen helye.

Tudod a személyes véleményem utána nézés és tapasztalat eredménye. Itt Ausztriában elképzelhetetlen, hogy úgy kiraknak valakit a kórházból, hogy nem biztosított az ellátása. Tudom, hogy vannak protokollok, de azok irányadó jellegűek. A fiamnak 4 éve volt nyitott melkasos, szívmotoros aortaműtétje a Bécsi AKH-ban, 1 hét után haza engedték, de csak miután megbizonyosodtak róla, hogy tudjuk biztosítani otthon a megfelelő feltételeket. Ha ezt nem tudtuk volna, még ha akartuk volna sem engedik ki. Ismerek olyan idősebb bácsit, (nem matuzsálem, 62-63 éves) aki sima sérv műtét után, ami szintén 1-2 napos ellátás alapból, 2 hét után engedtek haza, mert egyedül él, nincs aki segítse, és így nem látták biztosítva a gyógyulását. Itt a "fejletlen" nyugaton elsődleges protokoll a beteg biztonsága. Itt a kórház nem tartja fel a kezét, hogy mi megműtöttük, a műtét sikeres volt, hogy esetleg a beteg otthon meghal, az nem a mi problémánk. Szintén saját, családon belüli tapasztalat, magyarországon sajnos így megy. Nem az orvosokat hibáztatom, hiszen olyan szinten túl vannak terhelve, hogy az már szinte felfoghatatlan. Apósom 2 éve halt meg kórházban, szintén egy rutin sérvműtét után, 2 nap után hazaengedték, újabb két nap után mentő vitte vissza, mert véres váladék folyt a sebből, újabb 2 nap után meghalt. Zalamegye egyik gyűjtő kórháza a 3 közül, kb 200 betegre a sebészeten, plusz a sürgősségire 1 azaz egy darab orvos 24 órás ügyeletben hétvégén, a kb 50 fős sebészeti műtét utáni (nem posztoperatív, olyan nincs) szinten 2 ápoló. Én megértem, sőt minden tiszteletem az övék, de azért azt ne játszuk, hogy minden ok, ez a protokoll. Nem pusztán hasraütésre beképzelt véleményekkel dobálózok, egyrészt van néhány orvos ismerősöm, a nővérem védőnő, azontúl meg az elmúlt 19 évben a fiammal megjártuk mindkét oldal egészségügyi ellátását. Az orvosok, személyzet mindkét oldalon profi, a rendszert egy világ választja el.