Borzalmas és aggasztó a magyar közélet állapota, és ez a NER 15 évének a valódi eredménye.

Alig múlt el tízóra, miközben írom ezt a posztot és már három konfliktusnak voltam szem és fültanúja. Mindhárom esetben viszonylag jól szituáltnak kinéző emberekről van szó, akik torkuk szakadtából üvöltenek egymásra és erőszakkal fenyegetőznek. Először két biciklis egy nagyon rosszul belátható kereszteződésben kicsit közelebb ment el egymás mellett a komfortosnál, az egyik rögtön ordenáré hangnemben anyázni kezdett, a másik visszaszólt, hogy ezt a hangnemet talán el kellene engedni és ő bocsánatot kér, de mindketten szétnézhettek volna. Erre az anyázó mégjobban rákezdett, úgy beleszállt a másik bicajosba, hogy azt hittem megtépi, ő meg nem hagyta magát, a végén olyan üvöltözés tört ki, hogy azt hittem ott rögtön összeverekednek. Két huszon-végének kinéző, láthatóan munkába vagy egyéb teendőhöz igyekvő, teljesen normálisnak tűnő ember. Alig telik el öt perc, egy szűk utcán egy teherautó és egy személyautó jönnek egymással szembe, az összes parkoló nyilván tele, már tilosban is parkolnak autók jobbra-balra, erre a személyautó behúzódott az egyik kocsibejáróhoz, hogy elengedje a teherautót. Erre jön a szemközti boltból egy ember, aki ismét valami minősíthetetlen hangnemben elkezd puffogni az autósnak, hogy "hát ezt kurvára nem kéne" és rögtön fenyegetőzésbe kezdett, hogy hívja a rendőrséget és megy a kerékbilincs meg a súlyos bírságok. A sofőr higgadtan magyaráz, hogy konkrétan sehol máshol nem tud megállni, hogy elengedje a másikat, faszi csak hajtja a magáét, fenyegetőzik tovább, rá se hederít mi történik, csak magyarázza, hogy "de mi van **ha** ő el akar menni 5 perc múlva dolgozni és nem tud kiállni", az autós közben már gurul is tovább a szabaddá vált úton, a boltból érkező arcán pedig tovább dúl a düh. Újabb tíz perc, egy mellékutcából kicsit bénán kikanyarodó autó, akit nem enged ki a keresztforgalom sem, mert előzékenység sehol, mögötte egy másik autó azonnal sík idegben dudál és mutogat. Vagy ott van egy múltkori személyes esetem, amikor egy bevásárlóközpont parkolójában egy már lepukkantabb arc belém kötött, mert szerinte túl közel álltam meg a tragacsához. Igaz, hogy abszolút a fölfestett parkolóhelyen belül álltam meg, de mindkettőnk autóját ezek a batár SUV-k keretezték, úgyhogy tényleg nem volt két méternyi hely, de emberünk már rögtön azzal jött, hogy leveri a visszapillantóm, esetleg engem is megver, sőt már valami késelésről is hadovált, úgyhogy inkább elhajtottam és nem hallgattam tovább. Ezek csak kiragadott kis pillanatok, nyilván nem lett "semmi" egyik helyzetben sem, és bár igaz, hogy Magyarország sosem volt a megértés, előzékenység és jóhiszeműség szigete, szerintem elképesztően aggasztó, hogy ez a fajta feszültség, folytonos düh olyan szinten normalizálva lett, hogy a többség valszeg itt is csak legyinteni fog rá és még talán belém is áll. Itt tartunk, hogy a legkisebb kellemetlenségre rögtön anyázva, rendőrrel, veréssel, késeléssel fenyegetőzve kell válaszolni? EZ NEM NORMÁLIS. És mondom, nem csak lepattant nyuggerekről meg félcsöves drogosokról van szó, hanem nap mint nap látni az átlagemberen is a pattanásig feszült dühöt. Egyszerűen nincs kedve az embernek kimenni az utcára egyrészt a sok szomorú, lepattant ember miatt, másrészt meg mert tényleg bárki bármiért képes belekötni bárkibe. Volt időszak, talán kevesen emlékeztek már rá, amikor még képesek voltak belátni az emberek, ha valamit rosszul csináltak, és egyszerűen bocsánatot kértek, a másik meg azt mondta, hogy semmi baj. Voltak olyan idők, amikor nem anyázással és fenyegetőzéssel indították a napot az emberek, hanem udvariasan meg tudták beszélni, hogy légyszi ezt vagy azt így csináld, ne csináld. A hírekről meg kár beszélni, az évtizedek óta csak rémhíreket és rettegést terjeszt. Ez nem fog megváltozni akkor sem, ha ismét nyer a Fidesz, hiszen a gőg, rablás, hazaárulás, auokrácia sosem látott mértékeket fog ölteni azután, hogy ennyire szorongatva érezték magukat, ha pedig veszítenek, akkor egyre inkább elképzelhetőnek tartom, hogy képesek lesznek konkrétan polgárháborús hangulatot szítani és megpróbálkozni valami olyannal, mint ami az USA-ban történt 2021 január 6-án. Nem tudjuk mások viselkedését és reakcióit irányítani, csak a saját magunkét. Ne hagyjátok provokálni magatokat, bármilyen helyzetben, bármennyire feszültek vagytok! Ne a lekezelés, fölényeskedés, cinizmus, anyázás, fenyegetőzés, erőfitogtatás legyen az első reflex, mert ha ennyire rázzuk a pofonfát, akkor előbb, vagy utóbb valami nagyon csúnya fog leesni onnan, és aztán majd lehet elhűlve pislogni, hogy nem is gondoltuk, hogy ilyen itt a 21. században megtörténhet.