Szerintem alábecsüljük, hogy milyen lehetőség előtt állunk.

**Tiszára fogok szavazni, de egyáltalán nem értek veled egyet, egyáltalán nem értek egyet ezzel az idealizált képpel.** Sőt, nekem pont ez az egyik legnagyobb félelmem: hogy ugyanazt a kört futjuk újra és újra, csak más arcokkal. Valamikor régen Orbán is egy okos, világlátott, nemzeti érzelmű, határozott embernek tűnt, aki „le akarta verni a láncot”, és szabadságot, megújulást ígért. Aztán láttuk, hova vezetett. Szóval amit most sokan Magyar Péterben látnak, azt egykor nagyon sokan Orbánban is látták — ugyanazzal a lelkesedéssel. És nem tudjuk, hogy amit most látunk, az valódi meggyőződés, vagy csak jól előadott szerep. Ráadásul sok nézetében és retorikájában továbbra is erősen fideszes vonásokat hordoz, csak éppen lopás nélkül. A másik nagy kérdés, hogy egyáltalán meg tud-e valósulni az a fajta „új reneszánsz”, amiről írsz. A Fidesz emberei évtizedekre be vannak betonozva minden kulcspozícióba, a média nagyrésze továbbra is a fideszé, tehát a TISZA mozgástere eleve korlátozott. Az ország gazdaságilag is romokban van, így vagy megszorítások jönnek (amitől négy év múlva a csalódott tömeg újra a Fideszhez fordul), vagy osztogatás — ami hosszú távon ugyanoda vezet. Szóval én inkább úgy látom: **nem egy új aranykor küszöbén állunk, hanem egy újabb kísérletnél, hogy ne ugyanaz a szar maradjon**. A különbség csak annyi, hogy az előzőről biztosan tudjuk, hogy nem működik, az újról meg most derül majd ki. Alapvetően az, hogy a Fidesz hatalomra tudott jutni és ennyi ideig meg is tudta tartani a hatalmat, engem nem lep meg. Ez egy sok évtizedes (ha nem évszázados), több generációra visszanyúló társadalmi minta, kollektív trauma és önáltatás következménye. Amíg ezzel nem nézünk szembe, és amíg nem kezdünk el mentálisan dolgozni rajta, addig soha nem fog igazán jó alternatíva érkezni. Lehet, hogy a TISZA valóban jobb lesz, de amíg fejben, gondolkodásban nem lépünk szintet, addig újra és újra csak nem megfelelő embereket emelünk hatalomra. Ennek egyik tünete éppen az, amit te is csinálsz: amikor egy politikusra messiásként kezdünk tekinteni, aki majd megment minket. Az elvakult Magyar Péter-imádat szerintem csak kevéssel különb, mint az elvakult Orbán-imádat – maximum annyiban, hogy az egyik már bizonyítottan bukott, a másik még kérdőjel. De bármilyen politikust ilyen ilyen szerepbe helyezni mindig tévút, és rettenetesen veszélyes. Őszintén, én már akkor kicsit eltemettem a magyarok mentális állapotát, amikor ez a Magyar Péter-kultusz elkezdett kialakulni. Van ugyanis egy pártunk, amelyik minden rosszul sikerült választás után vállalja a felelősséget (pl. lemond a vezetője, tanulnak a hibákból, kiállnak a bukott jelölt mellé a színpadra stb), és ők voltak azok, akik még a saját politikai jelenlétükről is lemondtak a következő választásoknál, csak hogy esély legyen a Fidesz leváltására. És mégis: az embereknek erre nincs igényük. Ehelyett jött egy bukott fideszes, aki éveken át része volt annak, ami ellen most lázad, és mégis hirtelen mindenki isteníti. Ez szerintem mindent elmond arról, hol tartunk kollektíven, és valójában mire van igénye a tömegeknek. De mint írtam: ennek ellenére én is Tisza szavazó leszek, csak baromi szkeptikus vagyok, meg értek annyira a közgazdaságtanhoz és politikához, hogy tudjam, hogy kb. 0,001% esély van annak a megvalósulására, amit írtál. Mert közel lehetetlen a mostani helyzetből kiindulva.