Viszonylag friss (<1 hónap) EÜ-s tapasztalat következik rokonnal.

Alaphelyzet: Debrecen, csigolyatörés utáni gerincműtét lesz, aneszteziológus értékelése kell.

Reggel 8-kor az Augusztán kezdünk, mert ott adják ki a papírt a regisztrációhoz a Kenézybe. (A Debrecennel nem ismerős olvasóknak megjegyezném, hogy két külön komplexumról van szó, egyik a város északi, másik pedig kis túlzással a központi részén.) Hamar letudtuk, illetve geci jól vezetek még a reggeli medmekszben is, úgyhogy kicsivel fél kilenc után már leadtuk a papírt és közölték, hogy 11:45-kor már fogadnak is bennünket. Ezt kifejezetten kellemes volt egy csigolyatörött, fűzőt viselő beteggel végigszenvedni, aki hosszú távon sem ülni, sem állni nem tud. Nemiszervünk ritmikus húzogatásával és az italautomatákkal való kegyetlenkedéssel azért hamar eltelt.

Bent kiderült, hogy mivel nincs szívultrahang és a röntgen sem frissebb egy hónapnál, ezért nincs ott semmi keresnivalónk, potyára jöttünk. Rokonnak nem volt még altatásos műtétje, amikor meg engem altattak akkor élet-halál kérdése volt, szóval ezekről én sem tudtam. Így (mivel teljesen érthető okokból nem vagyunk járatosak az ilyen jellegű dolgok logisztikájában) nem vertük az asztalt ezt megelőzően, amikor a szakorvos ELFELEJTETTE KIÍRNI ezekre a vizsgálatokra a beteget. Nincs nagy baj, menjünk le az idegsebészeti ambulanciára, ott majd adnak IDŐPONTOT az UH-ra és a röntgenre is, hogy utána lehessen IDŐPONTOT kérni az anesztre, hogy aztán ki tudják írni az IDŐPONTOT a műtétre. Feltéve, ha egy hónapon belül megvannak az alábbi dolgok, mert ugye csak úgy érvényesek. Ezt nem én mondom, nekünk mondták.

Lent azért egy pár óra szaladgálás után kiderült, hogy idegsebész a héten nincs (szerda volt), úgyhogy oda is kellett IDŐPONTOT kérni a következő hétre. Rá 8 napra kaptunk is, de előtte még a recepciós hölgy tanácsára felküzdöttük magunkat az idegsebészeti osztályra, hogy ott házaljunk az aktuálisan bent tartózkodó orvosnál a vizsgálatok kiírásáért. Természetesen onnan elküldtek minket a kurva anyánkba.

Azóta szerencsére a vizsgálatok lezajlottak és a műtét is megtörtént, de ha ezzel egy olyan idős ember szembesül, akinek nincs hozzátartozója ahhoz, hogy ilyen esetekben hozza-vigye és fogja a kezét, felér egy halálos ítélettel. Mondjuk itt legalább csak élethosszig tartó fájdalom játszott, ha rosszul forr össze a csigolya és kifutunk az időből.