az első nagy kivándorlási hullámokat a feudális nyomor szülte és az első hely ahol nem ugyanez volt, az amerika volt. remény a változásra, biztonságos távolság, mittudomén. a lehetőség, hogy valóban változtass az életeden egy új, más rendszerben ahol nem leszel nincstelen, jogtalan jobbágy. A száz évvel későbbi találkozás amerikával (30 év ruszki propaganda után) a jólét, szabadság, féktelen konzumerizmus ígéretét hozta (bazi nagy autók, bazi nagy házak, jólét, politikai rendszertől független létezés, modernség) vagy legalábbis ez jött át az audiovizuális találkozásokból.

Sokat kellett nem holivudi filmeket nézni meg kortárs amerikai irodalmat olvasni (amiket persze nem vagy csak ritkán fordítottak magyarra) ahhoz, hogy beláss a színes függöny mögé és észrevedd a nyomort, szegregációt, koszt, egészségügy hiányát, százmilliók siralmas, kilátástalan és szegény életét. Ezeket nem láttad a sztárszki és háccsban, a szanfransziszkó utcáiban, a konvojban meg a dallasban (bár az a kilencvenes években jött mo-ra, ha jól emlékszem)

Nyilván ez primitív leegyszerűsítése valami komplex valaminek amit nem lehet ilyen egyszerűen leírni és szociológus se vagyok, csak nekem ez állt össze, végigcsinálva a nyolcvanas, kilencvenes éveket. Biztos kutatták ezt nálam sokkal okosabbak.

Ma, európai szemmel nézve az USA egy harmadik világbeli ország, nem-, vagy alig létező szociális rendszerrel, nagyon korlátozottan hozzáférhető EÜ rendszerrel, jog- és igazságszolgáltatással, harminc éves lemaradásban levő közlekedési és településfejlesztési elképzelésekkel, nullához közelítő társadalmi kohézióval és véres technokapitalizmussal. Miközben a tudományos kutatásban, oktatásban, fejlesztésben lemaradóban van ázsia egyes részeihez és európához képest.

Na mindegy, csak kényes vagyok erre, mert én is abban nőttem fel, hogy amerika mennyire kúl és sok updike-ot philip rothot, vonnegutot, hellert, salingert meg ilyesmit kellett olvasni, mire kitisztult valamennyire a kép. Plusz az internet...