Emlékszem, voltak vadabb tervek is annál, mint ami végül megvalósult. Nekem a kedvencem az volt, amikor a Posta Palota dombját a téren folytatták volna, mint ami zöld mezőként fedi a teret. Alul tömegközlekedés, felül parkszerű rekreáció. Persze ebből semmi sem lett – a projekt abból indult, hogy valamit muszáj csinálni, de pénz nincs rá.

A költségcsökkentések miatt, így a fő cél a lehető leggyorsabb átszállás biztosítása lett. Minden más funkció, ami ezt lassítaná a tér széleire került.

Összeségében szerintem nem lett annyira rossz az eredmény, inkább kihagyott ziccernek érzem. Tény, hogy jobb lett, mint volt: megszűnt a tér közepén a kihasználatlan villamoshurok, ami évtizedeken át jelentős zajterhelést okozott. Lettek kulturált, kellő hosszúságban fedett peronok. A Csaba utca irányába mozgólépcső került, ami akkoriban nagy innovációnak számított. A Mekki és a KFC előtti járdaszakasz is kiszélesedett, és a tér formavilága egységesebb lett. Személy szerint az eredeti órát sajnálom, hogy múzeumba száműzték, és az óraobeliszk sem a kedvencem, de azt értékelem, hogy a “találkozunk az óra alatt” élményt a tervező megpróbálta ötvözni a megújuló térrel.