Aki '22-ben elment vidéki szavazatszámlálónak, az láthatta is, hogy a szó hagyományos értelmében nem csaltak. Nem is kellett olyan falvakban, ahol munka nem nagyon van, kivéve a közmunkát, amit a fideszes polgármester oszt. Egyébként is fideszes a többség, rokonok, szomszédok, mert nem nagyon van pénzük vagy motivációjuk Budapestre járni, ahol esetleg láthatnának más szempontokat is, a közmédiából meg csak az a narratíva jön, amit egy inkább konzervatív ember viszonylag könnyen el tud hinni, és nem nagyon jut el hozzá olyasmi, ami esetleg kétségeket ébresztene benne. Az ilyen falvakban őszintén hiszi a többség, hogy a fidesz tényleg a helyi kisközösség érdekét szolgálja, amire minden okuk meg is van, hiszen ellenzéki képviselőt legfeljebb négyévente egyszer látnak, akkor is a plakátról, minek szavaznának rá? Közben a fideszes polgit meg lehet hívni vendégségbe, vagy bárkit a polgármesteri hivatalból, ahol szintén fideszes mindenki, a jegyző, satöbbi. A választási bizottság szintén fideszes, aztán amikor egymás közt panaszkodnak, hogy már nincs a faluban se pap, se orvos, nem veszik észre az ellentmondást. Akkor se, amikor a névjegyzéket kezelő ember sűrűn jár ki a helyiség elé telefonálni, hívogatni az ismerősöket, szomszédokat, hogy voltak-e már szavazni. Az ilyen közösségekbe úgy beette magát a fidesz, hogy már nincs szükség nyilvánvaló csalásra, az ellenzékiek (mert még ilyen közösségekben is vannak ellenzékiek) kisebbségben vannak. Egyszerűen volt több, mint egy évtizedük sok pici, de összeadva jelentős tényezővel maguk felé mozdítani az ország nagy részét, a főleg a nagyvárosokban aktív óellenzék meg nem tett semmit, akár azért, mert nem voltak aktívak ezekben a kisközösségekben, akár azért, mert olyan, egyébként jelentős, de elvont problémákat próbáltak tematizálni, amik ezekben a kisközösségekben semmit se jelentenek ahhoz képest, hogy lesz-e közmunka vagy tűzifa.