Tegnap láttam Magyar Pétert egy Budapesti élelmiszerboltban. Mondtam neki, milyen menő, hogy személyesen találkozunk, de nem akartam bunkó lenni, ezért nem zaklattam fotókkal meg ilyesmikkel.
Erre ő azt mondta: „Ja, mint ahogy most csinálod?”
Teljesen megdöbbentem, és csak annyit tudtam mondani, hogy „Huh?”, de ő folyton félbeszakított, hogy „huh? huh? huh?”, miközben az arcom előtt csukogatta össze a kezét. Elmentem, és folytattam a vásárlást, miközben hallottam, hogy kuncog, amikor elsétáltam.
Amikor a kasszához értem, hogy kifizessem a dolgaimat, láttam, hogy próbál kisétálni az ajtón úgy, hogy vagy tizenöt Milky Way van a kezében, és egyiket sem fizette ki.
A pénztáros lány nagyon kedves és profi volt, és mondta neki: „Uram, előbb ki kell fizetnie azokat.”
Először úgy tett, mintha fáradt lenne és nem hallaná, de végül visszafordult, és odavitte a csokikat a pulthoz.
Amikor a lány elkezdte többször beolvasni az egyiket, hogy gyorsabb legyen, Flying Lotus megállította, és azt mondta, hogy inkább mindet egyenként olvassa be, „hogy elkerüljük az elektromos interferenciát”, majd hátrafordult, és rám kacsintott. Nem is hiszem, hogy ez valódi aggály lenne.
Miután a lány mindet külön-külön beolvasta és betette a szatyorba, épp kezdte volna mondani az árat, de ő folyton félbeszakította, hangos ásításokkal.