Istenem, ha lenne egy alkalom, hogy egy náci ne csinálna hülyét magából!

A "normalitás több ezer éves alapelvei" nem léteznek. A család fogalma, a szexuális kapcsolatok megítélése vadul változott nem csak időben, de térben, sőt társadalmi osztályonként is. Ami teljesen normális volt egy spártai polgárnak (tartós, nyilvános homoszexuális kapcsolat, közben mellékszálként gyermeknemzés egy nőnek) az ellen ma ők tüntetnének éppen. De ha csak visszafelé haladunk az időben, az a fajta "normalitás" nem létezett már egészen közeli múltban sem. Elég fellapozni Kosztolányitól az Édes Annát vagy Móricztól az Árvácskát, hamar kiderül ám, hogy már a háború előtt sem nagyon létezett "normalitás".

Amit most annak gondolnak, a nukleáris családmodell körülbelül a háború után jött létre és szilárdult meg általánosan, történelmileg egy pillanatra. Előtte csak kevesek kiváltsága volt, körülbelül a gazdagoké/nemeseké. A többiek éltek, ahogy tudtak. Nagyrészt a mai fogalmaink szerint kommunákban. Körülbelül a tizenkilencedik századtól visszafelé menve (a végeken utána is), a "család" úgy működött, hogy egy csomó segítő személy is ott nyüzsgött körülötte. A cseléd, a béres, a pártában maradt/agglegény testvér, aki nem örökölt ugye földet, az mind-mind ilyen manapság ismeretlen extra alkatrész volt a családban. Elég föllapozni az annyit ajnározott viktoriánus irodalmat, egy darab olyan családot nem találsz, ahol apa-anya gyerekek élnének, hanem mindenhol nagybácsik-nagynénik, egyéb rokonok tarka kavalkádja a "család". Ha még messzebb visszamegyünk az időben, esetleg még távolabbra, ott bizony már eleve nagycsaládokban gondolkodtak, vagyis több száz-több ezer ember szorosabb szövetségében, ahol végülis körülbelül mindenki mindenkihez tartozott. Nem is nagyon lehetett másképp, ez volt a korabeli szociális háló.

Ha pedig tényleg évezredekre megyünk vissza, mindenfélét találni fogunk, ha már ugye Spárta, az a mi fogalmaink szerint egy dominánsan meleg extrém kommunista közösség volt, azt a bizonyos családot amit itt annyira szeretnének védeni, nem ismerték, a gyerekeket már nagyon fiatalon közös nevelésbe vonták. De még a régi Rómában sem így határozták meg a "családot", ott is egy pater familias keze alá több száz ember tartozott, szabadok, rabszolgák vegyesen. Polinéziában a család a "nagybácsi-apa" modellt követte, egy férfi a nővére gyerekeit nevelte fel, az ő gyerekeit meg gondolom a barátnőinek a testvérei.

Ugyanígy a szexualitás "normalitás" része nem hogy régen, még ma sem tisztázott, hogy mi lehet. Akkor a normalitás elvenni egy nőt, de még a karácsonyi képeslapon is Dzsudzsival fényképezkedni? Érdekes módon pont maguk a derék ellentüntetők ismerik el, hogy nekik az belefér, ha valaki családot alapít, de utána homoszexuális kapcsolatokat épít, gyakorlatilag hazudik a világnak és magának is. Ez lenne a normalitás?

De persze végignézhetünk mindenféle példákat, egy római polgárnál például teljesen a normalitás része volt, ha este a stresszt néhány rabszolgafiú seggbedugásával vezette le, de könnyen közröhej tárgyává válhatott, ha kitudódott, hogy hagyta az ágyban felülre kerülni a hites feleségét.

Tényleg érdekelne, mi az az "évezredes normalitás", amit védeni akarnak?