1) A magyar futball a múltja miatt a végsőkig átpolitizált, egekbe emelve az elvárásokat a csapat felé. Mondok egy példát: pár éve Wolverhamptonban 4-0-ra vertük az angolokat, amit bármelyik másik, hozzánk hasonló játékosállománnyal rendelkező országban még évekig világra szóló sikerként könyvelnének el, nálunk "csak" egy újabb 6:3, egyszeri siker helyett "visszatalálás a sikeres múltunkhoz" szalagcímekkel aposztrofálva. A Nemzetek Ligája A ligájában játszani ugyanez pepitában. Meg lehet nézni a magyar csapat játékos állományát, meg a többi ellenfélét, és egyből látszik, hogy az A ligában focizni már önmagában bravúr, ergo egy-egy vereséget sincs értelme túlmisztifikálni, hiszen csak a papírforma érvényesült. Az Eb kijutás dettó, ahol az ottlét kötelező elvárás lett (pedig pl a mai ellenfél svédeknek vagy a Haalanddal, Odegaarddal felálló norvégoknak sem sikerült), a csoportból 3 ponttal kiesés sokak szerint szégyen pedig megint csak a realitás volt.

2) Minderre dögkútként rakódik rá a futballra költött feneketlen pénz, ami értelmes elköltés helyett magas életszínvonalat biztosít a teljesítménytől totálisan függetlenül. Itt érdemes leválasztani a válogatott stábjának a szakmai munkáját. Rossi és a segítői természetesen nem hibátlanok, de a korábbi évekhez képest abszolút profi munkát végeznek, olyan magasságokba juttatva a csapatot az elmúlt években, ami egy Pinyővel, egy Egervárival, de még Storkkal is elképzelhetetlen lett volna.

De végső soron Rossi is csak az elérhető alapanyagokból tud főzni; vannak most már sztárjaink mint Szobo vagy lassan Kerkez, európai átlagot megütők mint Sallai, Orban, de az állomány átlag színvonala még így is azért elég gyér pláne, ha a padról kell frissíteni, ott aztán nagyon gyorsan arcul csap a realitás, ha összevetjük hogy mondjuk kivel tudnak frissíteni a németek, meg kivel mi. Nagyon fontos hogy Rossit a realitások alapján kérjük számon - hiszen ő is hibázott többször is az elmúlt időszakban - ne pedig a vágyálmok, vagy a sokszor szárnyaló / mételyező közhangulat alapján.

3) De vajon miért nem jobb az a bizonyos játékos állomány, ami Rossi számára elérhető? Az biztos, hogy nem az elköltött pénzben van a hiba... Azt is lehetne mondani, hogy tehetségek kineveléséhez idő kell... De az Orbán kormány már 15 éve önti a pénzt a futballba, és mégsem látunk túl sok fiatal ígéretes tehetséget az akadémiákon pallérozódni, vagy ha igen, hát azok is a rendszer ELLENÉRE semmint a rendszernek köszönhetően nevelődtek ki.

De akkor mi a baj? Hát egyrészről a fene nagy szervilizmus, nem azok kapják a pénzt, akik értenek hozzá, hanem akik jól fekszenek a kormánynál / jól tudnak nyalni, másrészről épp a dicső múlt miatt a magyar szakembereknek élükön pl. Mezey "tésztás" Gyurival vagy Bognár "Kaszinó" Györggyel van egy olyan mérhetetlen arrogáns hozzáállásuk, a "nehogy már mások jobban tudják" felfogásuk, illetve a hazai közegnek egy olyan belterjessége, ami lényegében akadálya a tanulásnak és a fejlődésnek. Mintha egy olyan elszabadult gimis osztályt látnánk, ahol a menőkkel kell jóban lenni, amit ők csinálnak az kritika felett áll, aki pedig tanulni próbál, az strébernek bélyegzik meg és kiutálják.

Hát nagyjából ennyi. Amíg a tudás nem lesz helyre rakva, addig hiába az elégetett pénz, a játékosállomány fejlesztése nélkül pedig a világ legjobb szövetségi kapitánya is vakarhatja a fejét, hogy hogyan verjen meg egy világsztárokból álló elit válogatottat, mint a portugál. Ettől persze 1-1 meccsen lehet csodát tenni, pl. angolok németek megverése, X a hollandokkal stb. de hosszabb távon nem lehet erőn felül teljesíteni, mert előbb-utobb úgy is szembejön a realitás.