Lehet, hogy full eunuchként, mikropénisszel, vagy vaginával megoldható, hogy mindig összeszorított lábakkal, combokkal ülj - különösen dögmelegben - de valójában nem egyszerű férfiként. És nyilván nem a figyelmetlen, hányaveti, befolyásolt tudatállapotában nehezebben kapcsoló férfiakra, vagy éppen nőkre - mert köztük is van alkalmanként akkorát terpesztő, hogy az egyik lába még az Örsön van, a másik már a Kossuthon - gondolok, mikor ezt mondom.

Ezt a férfiellenes, mansplainingnek elnevezett álproblémát a tengerentúlon már ejteni kényszerültek. Úgy látszik azért még párszor körbeszalad a világon.

Figyelem, a mansplainingnek nevezett kitalált szexizmust nevezem baromságnak, a terpeszkedés létezik (nők is csinálják), ha csomag nélkül (no pun intended), és nem otromba odanemfigyelésből, akkor a biológia igenis jó ok rá. Próbáld ki, hogy az ökölbeszorított kezed beteszed a combjaid közé, a lehető legfeljebb, majd szoríts is rá, és üldögélj összeszorított lábakkal, comb-térd-boka összeér. És még a közelében sem vagy igazából az érzésnek. Minden egyes alkalommal, amikor ülsz..

Hacsak nem vagy anorexiás, valami halvány fogalmad lesz róla, hogy ez miért nem olyan könnyű.

De mint mondtam, a "mansplaining" őshazájában már ejtették sokan a témát, még egy ügyben elhivatott leszbikus is, aki videót forgatott arról, hogy ő majd görbe tükröt tart az elnyomó, terpeszkedő patriarchátusnak - rájött, hogy férfit csak játszani is nehezebb néha, mint nőnek lenni.