Van egy hazánkfia, Duncan Shelley álnévvel, aki írt egy nem túl népszerű trilógiát, aminek Az elme gyilkosai a címe. Javasolnám elolvasásra. A trilógiában Julius Andan a főszereplő, aki meg is írja könyvét arról, hogy mi is megy a valóságban mindazon történések mögött, amiket látunk, de el se hiszünk szinte, összerakni nem lehet, hogy mi miatt történik, hacsak nem durva konteók gyártásával. Aztán egyszercsak megjelenik a mi valóságunkban Julius Andan tollából A világ a színfalak mögött. Nem kezdeném ezzel, de ha valaki nagyon nem szereti a hosszas regényeket tele leszbi szeksz cókmókkal, annak elég lehet ez. Jobb szerintem elmerülni Shelley-féle univerzumban előtte, anélkül tök meredek szerintem.

Sok idő, sok olvasás, de egy-két nehezebben mozduló résztől eltekintve teljesen élvezetes, néha éjszakákba nyúlóan is. És a Világ a színfalak mögött, amikor végre végig lehet olvasni, lehengerlő olvasmány. Elsőre talán nem is érdemes a mi valóságunkkal párhuzamokat vonogatni folyamatosan, inkább a trilógia valóságában maradva lehet jobb végignyomni. Aztán egy jó ülepedés után előveszi az ember, és a maga valóságát próbálja párhuzamba hozni, persze a nyilvánvaló fikciót nagy kérdőjelekkel helyettesítve, egészséges esetben legalábbis. Össze tud állni a kép olyanná, amit lehet további kutakodásra használni, és kapsz egy olyan észjárást ajándékba, ami egészen messzire is vihet, amennyiben hajlandó vagy mélyen a nyúl üregébe merészkedni.

Persze ez nem ígéret, mindenki másmilyen, eltérő figyelemtartósság, eltérő előélet, eltérő ismeretanyag, eltérő elvárások.