Azért azt is tudni kell Indiáról, még mielőtt itt többen is a tipikus kommentekkel jönnek, hogy mennyire brutálisan nagy és sokszínű ország, ezért nagyon nehéz leegyszerűsíteni. Ez nem jelenti azt, hogy az ország akármelyik része is nyugati szinten lenne (egyáltalán nincs így), de általában a legnegatívabb sztereotípiák is ugyanabból a pár államból jönnek. Dél-Indiában például sokan kritizálják az északiaknak a brutális vallásosságát, és hogy mennyire egy koszos hely (persze nekünk sok dél-indiai hely is annak tűnik, de a legtöbb ilyen sztereotípia tényleg Delhire, Uttar Pradeshre és Biharra vonatkozik). Van is pár északi állam, amit egyesek ott gúnyosan “Cow Belt”-nek neveznek, utalva arra, hogy a teheneket jobban tisztelik ott, mint az emberi életet. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezekben az államokban nem lennének normális emberek, vagy hogy Dél-Indiában nem lenne nyomor, de rendszerint ezek a helyek azok, ahonnan a hindu nacionalisták a legtöbb elborult hívüket szerzik, ahol a legnagyobb a vallási erőszak, és ahol a legnagyobb a nyomor és az írástudatlanság. Délen pl. Modiék pártjának sokkal kevesebb a támogatottsága, és sokkal erősebbek az egyenlőséget hirdető progresszívebb pártok (erre jó példa Kerala). Aztán ott van északkelet, ahol úgy néznek ki sokan, mint a kínaiak, és több helyről is kapják ezért a rasszizmust. Szegényebb hely, de falvak között van rengeteg, ami például nagyon tiszta, akármennyire is elmaradottak.

Szóval komplikáltabb a kép, de igen, nem élnék ott én se. Talán a legnagyobb pozitívum, amit követendő példának mondanék, az a diákok aktivizmusa. Sajnos ez is gyakran erőszakba torkollik, és azt a részét nem követném, de a “diákuniók” (hülyén hangzik, de hogy fordítsam le azt, hogy Students’ Union?) elég nagy jelentőséggel bírnak, és emiatt az egyetemisták egy jelentős része kifejezetten tájékozott társadalmi kérdésekben, és nagyon fontos nekik, hogy reprezentálva legyenek az egyetemen a véleményeik, és alapvetően a diákok helyzetét segítsék.