A társadalom felső harmada a butának tekintett falusi szegényekre hárítja a Fidesz negyedik kétharmadát, de óriásit téved: nem igaz, hogy a vidék a kormánypárt erős bázisa, annak minden társadalmi rétegben stabil szavazótábora van – mondja Kovách Imre szociológus.

A HVG cikke: „Éppen az a vidéki új elit állhat a Tisza Párt előretörése mögött, amit a Fidesz nevelt ki” címmel Hamvay Péter tollából (2025.03.21.) egy friss szociológiai tanulmánykötet – „Integráció, egyenlőtlenség, polgárosodás” – megállapításai mentén tárgyalja a mai magyar társadalom rétegződését, különös tekintettel a Fidesz és az ellenzék támogatottságának összetett társadalmi hátterére. A kötet egyik szerzője és szerkesztője, Kovách Imre szociológus elutasítja azt az elterjedt nézetet, miszerint a Fidesz szavazótábora döntően a „butának” tartott falusi szegényekből állna. E helyett azt állítja, hogy a kormánypárt minden társadalmi rétegben jelen van, beleértve a városi szegényeket és a polgárosodó vidéki középrétegeket is.

A kutatás szerint a város és a vidék társadalma mára összecsúszott: hasonló kulturális szokásokkal bírnak, a falusi felsőbb rétegek is interneteznek, könyvet olvasnak, járnak fesztiválokra. A falu nem elmaradott, hanem egyre mobilabb, kulturálisan aktívabb, sőt, a kisvárosokban, nagyközségekben élő lakosság egy jelentős része gazdaságilag és társadalmilag megerősödött, új közösségi szerepeket vállalva. Ez a lokálisan integrált réteg szervez közösségeket, legyen szó népdalkörről vagy civil kezdeményezésről, és épp ez a réteg lehet a Tisza Párt támogatásának bázisa is – azok, akik korábban a NER kliensei voltak, de mára elég öntudattal és függetlenedési vággyal bírnak.

Kovách szerint a Fidesz negyedik kétharmada nem a falusi szegények hibája: a társadalom felső egyharmada inkább bűnbakot keres, mintsem tenne a változásért. A NER valóban nem az értelmiségi elitet, hanem a politikai és gazdasági elitet emelte magasabbra, miközben az értelmiség deklasszálódott. Az új nyertesek gyakran nem diplomások, hanem olyan szakmunkások, kisvállalkozók, akik anyagilag megerősödtek, és társadalmi mobilitásuk révén új szervező erőkké váltak vidéken.

A tanulmány a társadalmi integráció és dezintegráció kettősségét is hangsúlyozza. Míg az állam egyes rétegeket – például a közmunkásokon keresztül – integrál, másokat ellehetetlenít, és szándékosan egymás ellen fordít társadalmi csoportokat. A legalsó rétegek nem tudnak kitörni, bár vágynak a felemelkedésre. A NER politikai „varázslata”, hogy látszatbiztonságot nyújtott számukra szociális intézkedések révén, de mostanra ez a lendület megtorpant, és kérdés, meddig tarthat ki.

Végül a tanulmány az értékvilágokról is szól: a magyar társadalom értékrendje inkább kelet-európai, ortodox jellegű, ahol a biztonság, család, és a stabil struktúrák iránti vágy dominál – ezért is fogékony a kormányzat kultúrharcos retorikájára. A társadalom többsége autonómiát szeretne, de nem hajlandó kockázatot vállalni érte.

Ez az elemzés tehát nemcsak a Fidesz bázisáról, hanem az új vidéki elit felemelkedéséről és potenciális politikai szerepéről is szól, megkérdőjelezve számos közkeletű sztereotípiát a magyar társadalom működéséről.

(Cikk szemlézése AI)