elképzelhető, hogy egy sokat költő ország mondjuk 4%-a, ugyanolyan, mint egy kevesebbel rendelkező ország 4%-a, mert például a tanárok bére, az épületek, stb is olcsóbb a kisebb országban.

Igen ez a feltételezés, de gyakran ez nem állja meg a helyét. Pl. egy budapesti és egy kisvárosi tanár pont ugyanannyit keres nálunk, míg az épület értéke és a megélhetési költséges mások. És még akkor ott van az országok között a tanárok átlagos ledolgozott óraszáma, a magániskolák mennyisége és minősége, a kulturális különbségek, hogy egy szülő mennyit segít otthon a tanulásban, magántanárok felvétele. Ezek a költségvetésen túli tényezők is befolyásolják az elért ereményt.

Baromi összetett dolog és igen a nettó költségvetés nem fedi ezt le, de a GDP arányos és a per capita arányos költségvetés se.

A mondandóm lényege továbbra is, hogy akármelyik összevetést vizsgálod az jön ki, hogy az amerikai kormány rosszabbul kezeli a rá fordított összeget, ami rendszerszintű hibára utal.

+extra kérdés: mennyiben javít ezen, ha innentől saját minisztériuma sincsen? Szerintem semmit. Ez azt üzeni, hogy a problémát meg sem próbálják megoldani.

Az indoklásuk az, hogy az államok jobban fognak egyéni rendszert kialakítani, mint egy rossz rendszert magukra adoptálni. Hogy ez igaz e gőzöm sincs, de ki fog derülni.

Igazából szerintem sem az oktatás javítása a prioritás számukra, hanem a költségek csökkentése.