#Disclaimer: Ezt a sztorit azért írom, mert soha, sehol, senkinek nem fogom tudni elmesélni.
Nem vagyok büszke rá, és fogalmam sincs mit lehet belőle tanulni.
-------------------------------------------
Elsőrész: 
https://www.reddit.com/r/hungary/comments/1j7el7e/v%C3%A1llalhatatlan_sztori_a_200_%C3%A9vekb%C5%91l/
-------------------------------------------
Második rész:
https://www.reddit.com/r/hungary/comments/1j7whe4/v%C3%A1llalhatatlan_sztori_a_200_%C3%A9vekb%C5%91l_m%C3%A1sodik_r%C3%A9sz/
-------------------------------------------

#Harmadik rész

Szóval állok a konyhában, és próbálok nem arra gondolni,
hogy most baszom el az egész életem.
Mindegy, valahogy meg kell oldani a helyzetet.

- Bea te ismersz heroinistákat?
- Nem.
- Az fasza.

Megmondom én sem forogtam ilyen körökben, soha nem is akartam,
és másokhoz hasonlóan én is mélyen megvetettem ezeket az elcseszett figurákat.

De nem adhatjuk vissza a cuccot, nem mondhatjuk, hogy bocsi, nincs-e vmi más megoldás?

- A Vöri bazdmeg!
- Tényleg! de az a faszi alig van magánál...
- Nincs más.

Vörinek (aki a vörös szakálláról kapta a nevét, és úgy nézett ki mint egy viking) nem volt telefonja, semmi elérhetősége, annyit tudtunk, hogy az Oktogonnál, a zöldség-gyümölcs nevű helyen szokott üldögélni, sztondulgatni, ott lehet őt megtalálni.

Elsőre meg is találtuk, a megadott helyen üldögélt, és ránézésre elég rossz bőrben lehetett.
Zavart volt, izzadt, vakarózott, így amikor felhoztuk hogy lenne nálunk valami, egészen fellcsillant a szeme.

- Egy perc alatt eladom, csak előbb ki kell próbálnom.
- Ooké...

Eltűnt a wc-ben pár percre, majd egyszercsak kipenderült,
kért egy kávét a pultnál majd táncikálva odajött hozzánk:

- Adjatok egy telefont!

Elővett egy kis noteszt, ami tele volt krikszkrakszokkal, rajzokkal,
versekkel, és telefonszámokkal, majd kiállt a körúton a járda közepére üvöltve telefonálni:

- KUKAAC! Otthon vagy? Kukaaac! ...hogy hool?? nyalcsi kell neked? NYALCSI IGEN, KELL NEKEED??

Kurva gáz volt, és rögtön megértettem, mivel lesz a legnagyobb problémánk:
ezek a fazonok teljesen elmebetegek.

Úton Kukac felé csak az járt a fejemben, hogy oké, csak ezen a szaron legyünk túl,
fizessük ki az ukránt és kész, befejeztük.
Visszatérek a kényelmes nyugodt kis életemhez, mintha ez csak egy rossz álom lett volna.
Csak fel kéne már ébredni belőle.

Kukac egy csontsovány c-type faszi volt, aki a feleségével lakott egy fullos tetőteraszos lakásban a Kálvin-tér környékén. A csaja asszem zongoratanárnő volt, minden tele volt könyvekkel, jegyzetekkel, meg a Kukac saját készítésű elektronikus hangszereivel. Elég fura pár voltak.

- Vörikéém, hát te még mindig élsz?

Egy fél órát lapogatták egymás hátát, ölelkeztek, sztorizgattak, mígnem Kukacnak ránk terelődött a figyelme:

- És ezek kik?

Vöri röviden felvázolta a helyzetet, hogy mi egy szimpatikus szerelmes pár vagyunk,
akiket az előbb ismert meg és épp van nálunk egy féltéglányi eladó heroin,
amit szeretnénk értékesíteni.

Újrajátszottuk az oké, de előbb ki kell próbálnom szitut, mindketten elkezdtek
kanalakkal tűkkel meg citromsavval szarakodni, mi meg azt se tudtuk hova nézzünk,
csak álltunk ott mint két idióta (már másodjára. mi a fasz történik velünk??)

Közbe bejött Kukac csaja, hogy kérünk-e kávét, amit udvariasan visszautasítottunk,
jelezve hogy mi igazából már mennénk is, csak a srácokat várjuk hogy ööö...

A srácokra nézve láttam, hogy most sajnos le kell üljünk és várnunk kell egy kicsit.

Vöri valamit jegyzetelt, de félpercekre elaludt közben.
Kukac egy pohár vizet próbált letenni az asztalra, vagy talán fölvenni onnan,
nem tudtuk eldönteni, mert mintha egy állóképet néztünk volna.

Ezt látva mégis inkább kértünk egy kávét, és leültünk velük szemben a kanapéra.

Mit a faszt keresünk mi itt? Hogy tudtunk ekkora szarba keveredni?

A srácok kis idő múlva szerencsére kezdtek jobban lenni,
Vöri komótosan eltette a noteszt, Kukac is szép lassan elhelyezte az asztalon a poharat,
megtörölte a kifolyt nyálát, és megkérdezte:

- Kiváló! Mennyi van belőle?
- Sok!

Vágta rá Bea, de amikor ránéztem gyorsan kijavította magát,

- úgy értem ennyi van összvissz, nem lesz több.

Kukac nagy nehezen föltápászkodott, fölhajtotta a kanapé matracát
amin ült addig, tele volt 5 és 10ezresekkel csak úgy beszórva.

Kb 3/4 óra alatt kiszámolta a szükséges pénzt,
(közben legalább 15-ször elaludt)
és egybe lerakta elénk az asztalra.

Csak néztünk.
Elraktuk a pénzt, illedelmesen megköszöntük a kávét,
megsimogattuk a cicát kifele menet, és kisétáltunk a Kálvin-tér forgatagába.

Nah, hát ez ennyi volt!
Megvan a pénz. Vége ennek a kibaszott rémálomnak!

Hazafele a kocsiban Bea megkérdezte,
- amúgy kiszámoltad már mennyit kerestünk ezen?

- Bea! Ugye ezt tuti nem csináljuk meg mégegyszer, ugye nem vagyunk teljesen idióták ??!

- ajj dehogyis, perszehogy nem vagyunk azok.

Abszolút nem nyugtatott meg a válasza, sőt. Amíg Beát hazavittem a pasijához mindketten a gondolatainkba mélyedve hallgattunk, és próbáltuk megemészteni a történteket.

Baszki 72 órája ismerem ezt a csajt, és ennyi minden életemben nem történt velem.

Min mentünk már keresztül...
És itt ül mellettem, halál lazán lakkozgatja a körmét, énekel, meg lufit fúj a rágóból.
Őrült, nem vitás. Mint egy kóbor macska aki szarik mindenre. Gyönyörű.
Totál belezúgtam..

És innentől az események kurvára fölgyorsultak.

--- Folyt köv.