Az a személyes véleményem, hogy alapvetően nem kellene 3 éves gyerekeket nyaralásra hurcibálni. A szülő, kiváltképp az elsődleges gondozó nem tudja magát kipihenni, a gyereknek meg nem élmény, ha foylton viselkednie kell, hogy a felnőttek pihenhessenek. (Nem is tudnak viselkedni élettani okokból, amelyik gyerek 7 éves kor alatt tud viselkedni huzamosabb ideig, az meg van félemlítve).

Ezért nem jók a nukleáris családmodellek és az elhidegült társadalom, mert nincs kire bízni a gyereket. Egy közepes méretőű, erős baráti hálóban már meg lehet tenni, hogy többen mentek nyaralni és akkor mnidenki tud pihenni, mert több emberre vannak a gyerekek, vagy egyenesen otthagyni barátokra a gyerekeket pár napra ,hiszen úgyis vigyáztok ti is máskor meg az övéikre.

Azt is gondolom, hogy az elsődleges gondozó valszeg anyira ki volt már merülve, hogy örült ,hogy a két gyerek máshol van éppen, sajnálatos ,hogy pont a medencébe belefulladni megpróbálást választották ki arra, hogy Darwin-díjasak legyenek. Ez a sztori úgy is elsülhetett volna, hogy amíg anya meg apa mondjuk kettyint, addig csöndesen játszanak a hotel gyereksarkában és mindenki boldog.