Nem olvastam el a kommenteket, de érdekességképpen ideírnék valamit: itt Angliában sokan nagyon fiatal koruktól, értsd, akár 17 éves koruktól fizetnek magánnyugdíjat, így volt ez a párommal is. Vasútnál kezdett "utolsó kis senkiként", aztán ment előre, tanult és 1 éve, mikor megismertem, már középvezető volt. Eljött az, hogy 55 éves lesz és ha akkortól elmegy nyugdíjba, a nyugdíja kb. ugyanannyi lesz, mint a fizetése. Tapasztalata miatt marasztalták, közel 40 év a vasútnál (végén Londonban volt amolyan osztályvezető féle), de mondtam neki, oké, szerintem élvezd az életet, mintsem napi 2x1.5 óra utazás, dolgozás. Hezitált, de nyugdíjas lett. Hátránya: nem vehet fel úgy hitelt, mint egy dolgozó, sok kedvezménytől elesik.... stb. de él. Ja! És ugye a nyugdíj nem úgy emelkedik, mint a fizetés. Ugyanakkor 67 vagy 68 éves korában majd a magánnyugdíjhoz hozzájön az állami nyugdíj. (Itt ennyi a nyugdíjkorhatár.) Környezetemben nem ritka az 50-52 éves nyugdíjas, igaz, ők, mint a párom, mindig a lehető legnagyobb összeget fizette be a magánnyugdíj alapba.
Akiről OP ír, most jól jár. Anno apám sem járt rosszul a nyugdíjával 61-62 éves korában. Igen ám, de a bérek emelkedtek, a nyugdíjak nem annyira, mert van valami inflációkövetés, de e reálbérhez nem nézik a nyugdíjakat (azt hiszem Orbánék vették ezt el, de nem vagyok benne biztos), így 80 évesen nem valami nagy a nyugdíja közel 20 év után. Tehát akiről a poszt szól, most lehet, hogy jól jár, de kérdés, hogy meddig. Mert a nyugdíjemelések Magyarországon... khmm... egy idő után nem elég és a bérekhez képest leszakad.