Szerintem azt lenne fontos szem előtt tartani, hogy minden helyzet egyedi. Hajlamosak vagyunk rögtön példálózásokba bonyolódni, ezzel kihagyva döntő fontosságú paramétereket amik a példaként felhozott múltbeli helyzetekből hiányoznak, vagy épp fordítva. Fontos, hogy tanuljunk a múltból, és vonjuk le utólag a tanulságokat, de ugyankkor nem szabad leragadni és minden új konfliktusra megpróbálni ráhúzni valami olyan megoldási sablont, ami egy másik, máskor és másutt, más körülmények között lejátszódott helyzetre érvényes. Ha valaki előáll azzal a kérdéssel, hogy talán nem kellett volna megfékezni Hitlert? - nyilván senki sem fog erre nemmel válaszolni, de ez még, szerintem, nem egyenlő azzal, hogy megtaláltuk a jelen és jövő összes konfliktusára a tökéletes választ, mert a most aktuális konfliktusok háttere, szembenálló felei, okai, lehetséges megoldásai és azok kimenetele stb stb nem azonosak sem a II. világháborúéval, se más korábbi történelmi helyzetével, egyszerűen mert nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Ezért vennünk kell minden új helyzetben a fáradságot hogy újra és újra elemezzük az aktuális körülményeket, szereplőket, lehetséges következményeket és így tovább, és abból kiindulva keressük a helyzethez illő legjobb megoldást. Mert ma leginkább a béke mellett érvelők kapják meg a Putlerbérenc és egyéb megvető jelzőket, és vajmi kevesen hajlandóak fontolóra venni, hogy az illető esetleg tényleg csak az erőszak ellen, az ellen hogy bárki is erőszak áldozata legyen, próbál küzdeni, és nem az az aljas cél vezérli, hogy Putyint tegye a világ uralkodójává.

Ezzel csak az a baj hogy nagyon sok esetben mégis van mentség, mégpedig az arra való hivatkozás, hogy a másik fél gyakorolt először erőszakot, és onnantól fogva a viszonterőszak jogos és mentesül a felelősség alól.