Én őszintén szólva introvertált vagyok, nehezen viselem a sok ingert, így nem biztos, hogy jól reagálnék, vagy mert addigra eleve ki vagyok készülve, vagy mert hozzám szólnak. (A szabálykövetés hiánya, türelmetlenkedés, tolakodás, bámulás hozzájárul a frusztráció kialakulásához. Voltam külföldön, ezerszer normálisabbak voltak.) Meg ha tényleg ciki volt, akkor jobban fel is dolgozom, ha otthon derül ki, nem direktben.

Ráadásul az se segít, hogy ma Magyarországon, legalábbis Budapesten olyan gyakori, hogy az emberek beszólnak egymásnak közlekedés közben, kioktatják egymást, autósok is azonnal villantanak, dudálnak, hogy nem az őszinte segítség ugrik be, hanem az, hogy az N+1-edik, aki a frusztrációját a másikon akarja kitölteni.

((Mikre gondolok? Újpesti vasúti hídon mindenki morog mindenkire, lezárt rakparton mindenki beszól mindenkinek és morog, Erzsébet híd lábánál a szabálytalankodni tervező 4 gyalogos beszól nekem, mert 0,1 mp késéssel indulok a bringával, átvezetésnél már akkor beüvölt 3-4 mondat hosszan is a bringás az autónak, ha a bringás még sehol sincs és az autós begurul a kereszteződésbe, hogy belássa az úttest forgalmát is, én kerültem szóváltásba, ahol a kiváltó ok az volt, hogy arcot vágtam valamire... mindketten feszültek voltunk, igen, de basszus ARCOT VÁGTAM.... Majd pár héttel később egy hasonló esetben állítólag arcot vágtam és beszóltak...na akkor nem is vágtam arcot))

De más is lehet így, mint én. Valakinek szóltam külföldön, hogy ki van kötődve a cipőfűzője, akivel akkor voltam, az leszidott, hogy az ilyet érzi az ember és nem szeretik, ha hozzájuk szólnak.