Gyarló az ember

O1G és Tóni rákontráz Bazsi szavaira, all-inben tolják már a Nagy Mártonszerű retardált és tanulatlan dacpolitikát

szerencsére bármennyire is sikerrel járnak a fasisztoid bedarálással, az elemzés ezen része mindig megnyugtat:

Esély és lehetőség az is, hogy a Demeter Szilárdot lépésről lépésre kiszorító Békés Márton-i gondolkodás a szellemmel szemben ugyan tiszteletet mutat, de a szellemtörténet vonatkozásában borzasztóan gőgös, tiszteletlen.^(5) Önhittségében azt képzeli, hogy a szellemtörténet kontrollálható hegemóniával, vagy meghatározott útra irányítható bármivel. Ez azonban még soha senkinek nem sikerült. Mert teoretikusan is lehetetlen. Hiába minden. Sztálin írói eltűntek, Bulgakov maradt. És nem Sztálin ellenében maradt, hanem attól teljesen függetlenül. Sem totális uralom, sem tervezettség, sem lefizetett művészek, sem börtönbe vetett, megkínzott és megölt művészek, sem semmi más nem befolyásolhatja a szellemtörténet öntörvényű, legyőzhetetlen hatalmát: a kiszámíthatatlanságot, ami az autonómia akaratlan, de nagyon értékes mellékterméke. (Persze, mivel a kultúra szereplői nem a szellemtörténet későbbi állapotában, hanem a saját, jelen idejű életükben élnek, amit az intézményrendszer és a biopolitikai gyakorlat korlátozottá, akár megalázóvá tehet, és amivel mint valósággal a művésznek is van dolga – a szellemtörténet későbbi, szükségszerű „igazságszolgáltatása” nem ment fel senkit a cselekvés felelőssége alól.)

Meg tudjuk mondani, mi a kultúra. Meg tudjuk mondani, hogy Békés Márton voluntarista gépezetével szemben mi valójában a kultúra. A kultúra az autonómia létezésének bizonyítéka egy hierarchizált, a strukturális életmódot minden ágensre rákényszerítő, rab világban. A kultúra szabadságzárvány. Ez a szabadság önmagáért való, vad és szelídíthetetlen, és semmilyen módon nem munkára fogható, de akaratlanul is munkát végez. Nem hasznossága miatt létezik, de van hasznossága. Olyan ismeretekhez és felismerésekhez juttathat, amelyek semmilyen más módon nem (tudományosan sem) elérhetők. Modellezni képes társadalmi helyzeteket és következményeket fizikailag megvalósuló kísérletek nélkül (biztonságosan). Kiszámíthatatlanul megjelenő igazságokkal képes segíteni önmagunk (mint egyén és mint közösség) jobb megismerését. Az autonómia, szükségszerű és végletes diszkurzív jellege miatt, segít megakadályozni a zsarnok hegemóniák kialakulását, a permanens diskurzus és ciklikus kiegyenlítődés fennmaradását. A nyelvre épülő művészeti kultúra a nyelvi és gondolati színességével, fogalmi árnyalataival eszközöket, észjárásokat és szellemi teret ad a nem kulturális természetű diskurzusok számára is. Hogy mást ne mondjak, megtaníthat a hegemóniától független regiszterekben beszélni a közmegszólalásokban (ez jelenleg csak alig néhány szereplőnek sikerül). És még rengeteg jóság, előny származhat a kultúrából, amelyek kutatandóak, leírandóak, és magunkévá teendők.