Elengedés, depresszió, magány

Posted by Lynx_Former@reddit | hungary | View on Reddit | 23 comments

Sziasztok! (23 éves lány vagyok)

Következő hónapban elköltözök otthonról, amit eddig vártam, de most félelemmel tölt el. Nyáron lett vége egy majdnem 5 éves kapcsolatomnak, ami még mindig eléggé megvisel. Nem volt jó kapcsolat, főleg a végefele már nagyon mérgező volt, viszont együtt éltünk évek óta. Elfogadtam már hogy így a legjobb, viszont iszonyatosan hiányérzetem van azóta is, és a kötődés nem múlik. Nem akarnék együtt lenni újra vele, de valamiért még nem tudtam tejesen elengedni érzelmileg. Hozzászoktam hogy nem vagyok egyedül, mindig volt társaságom mellette.

Viszont most egyedül fogok lakni egy másik városban, ennek az oka hogy szeretnék függetlenedni a szüleimtől, illetve nagyon szükségem van a környezetváltozásra, mert azt érzem hogy teljesen befordultam. Ennek ellenére iszonyatosan félek is, hogy mi van hogyha a környezetváltozás nrm fog segíteni és csak mélyebbre kerülök. Nem igazán tudok nyitni most senki felé sem barátilag se kapcsolatilag, az elmúlt pár évben annyi sérelem és csalódás ért, hogy inkább bezárkóztam és magamra maradtam. A családomon kívül nincs igazán senki akire számíthatok, pedig sokszor jól esne ha lenne 1-2 ember aki közel áll hozzám.

Elég depresszív vagyok. Régen voltam depressziós, azóta pedig hullámokban visszatér, azt érzem sosem fogok tudni ebből teljesen kimászni. Voltam pszichológusnál nem rég de 2 alkalom után azt állapította meg hogy nincs semmi problémám, viszont én nem így érzem. Próbálom elnyomni magamban ezeket a rossz érzéseket és túllendülni rajtuk hogy majd jobb lesz idővel, meg úgyis minden kialakul. De sokszor rám tör hogy semmi sem jó, semmi sem érdekel igazán, nem okoz örömet semmi, és kilátástalan hogy ez javulni fog. Nem vagyok elégedett magammal, se külsőleg se belsőleg, sem azzal ahol tartok.

Nemtudom hogy tudok-e ezen változtatni, vagy hogy tudni fogok-e megbízni még valakiben, hiszen szeretnék kapcsolatot, és szeretnék barátokat, de valamiért mégis alkalmatlannak tartom magamat ezekre.

Igazából csak annyit szeretnék hogy ha valaki volt hasonló helyzetben, vagy akár lenne pár motiváló gondolata ami segíthet, szívesen fogadnám.