Nem egészen így van.

Az eleve elrendelés nem az, hogy már előre eldőlt számodra, hogy pokol vagy menny. Ez hülyeség.

Nem hülyeség, pontosan ezt tanítja a klasszikus kálvinista predesztinációtan. A II. Helvét Hitvallás 10. fejezete (ami a Heidelbergi Káté mellett a magyar református egyház hitvallási irata) egyértelmű: Isten öröktől fogva, ingyen kegyelméből, az emberben lévő bármilyen érdemre való tekintet nélkül választotta ki azokat, akiket Krisztusban üdvözíteni akar. A Dordrechti Kánonok (1619), amiket kifejezetten az arminiánus tan ellen fogalmaztak meg, még egyértelműbbek: a kiválasztás nem előrelátott hiten vagy emberi döntésen alapszik.

Ellentmond a szabad akaratnak.

A református teológia épp hogy tagadja a szabad akaratot az üdvösség kérdésében. Luther erről írta a De servo arbitrio-t ("A szolgai akaratról"), Kálvin pedig egyetértett vele. Az ember Isten kegyelme nélkül nem képes Istent választani.

maga az ember úgy van "bedrótozva" (predesztinálva / eleve elrendelve arra), hogy keresse az Istent, HA AKARJA.

A keresés vágya maga is a kegyelem ajándéka, nem egy mindenkibe előre beépített funkció, amit az ember saját akaratából aktivál. Amit itt írsz, az inkább arminiánus, vagy szemipelagiánus álláspont, nem református.

A Heidelbergi Kátéban... valahogy így van megfogalmazva, hogy "szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezentúl őneki éljek"

Ez nem egy mindenkibe előre beépített istenkereső "drótozást" ír le, hanem ez a kiválasztás következménye az elhívottakban, nem egy univerzális opció, ami "ha akarom" bekapcsol.

a menny van rendelve mindenkinek, aki elfogadja az Istent

Ez a feltételes kiválasztás tana, pontosan az az arminiánus álláspont, ami ellen 1618-19-ben összehívták a Dordrechti zsinatot. A kálvinista tan szerint nem az ember elfogadásától függ Isten választása; éppen ellenkezőleg: az ember azért tudja elfogadni Istent, mert Isten előbb kiválasztotta őt.

De lehet, hogy ez [a sola fide] inkább az akkori katolikus egyház visszás gyakorlata miatt került be.

A búcsúcédulák körüli botrány volt a kiváltó ok, de a sola fide Pál apostol leveleiből (Róma, Galata) közvetlenül levezetett tétel. Luther és Kálvin is így alapozta meg, a 16. századi visszaélések adták az aktualitását, de nem a semmiből találták ki.

Szóval ez így egy modern, "puhított", szabad akarattal kibékített olvasata a predesztinációnak. Érthető, miért népszerű, de hitvallásilag nem ezt tanította sem Kálvin, sem a Káté, sem a Helvét Hitvallás, sem Dordrecht.