Figyu nem tom. Mielőtt sajátba költöztünk, az utolsó főbérlőnk a szerződés bontás után (rugalmasak voltunk végtelenül egyébként az utolsó hétig) mártírkodott, hogy neki nincs ideje bérlőt találni a helyükre mert abban a hónapban van a szülinapja, amikor mi költözünk????!??!??

Aztán mikor a lakás épp egy se füle se farka romhalmaz volt szetszerelt bútorokkal, doboz hegyekkel (minden a miénk volt) és a két macskával, ez a faszari ránk írt hogy másnap jönne, mert van egy bérlő jelölt és kisbabájuk van úgyhogy a 2 macskát meg az összes macska cuccot tuntessuk el arra az öt percre, mert lehet nem örülnének ha tudnák hogy macska lakott a lakásban korábban. ?????????

Ez amúgy 4 nappal a végleges kiköltözés előtt volt. Kérdeztem, hogy ezt hogy kéne megoldani, mert szeretnék segíteni, csak nem értem a kérést meg a hogyant...

Nyomott egy kisregény hosszúságú rantet messengeren hogy az apánk lehetne (10 évvel idősebb) és hálátlan kis gecik vagyunk kb és akkor ő nem jön megmutatni a lakást, pedig csak egy apróságot kert (mert a két macskát, macska almos dobozokat, kaparofákat, etetot, ivokutat, hordozót stb stb stb eltüntetni egy félig kiköltözős állapotban tényleg csak egy pislantásnyi időt venne igénybe UGYE).

Na sztori vége, hogy a nagytakarítás után 1 héttel, amivel 1 napom elment fiszlicsálé dolgokba kötött bele UTÓLAG és 30 ezer forinttal kevesebbet utalt vissza a kaucióból. Persze számla nem volt a takarítónőtől. Bizonyítani nem tudta, hogy járt ott valaha takarító, ráadásul kb 50x szebb állapotban hagytam ott a lakást, mint ahogy kaptam, de MINDEGY.

Az igazat megvallva szerettem volna kurvara bántani, de végül úgy döntöttünk, hogy az a 30 rugó kis áldozat. Végre a magunk urai vagyunk. Mr. Faszari meg kenje a hajára a 30 ezer forintját.

Nem tudom, hogy jól döntöttünk-e. Mikor eszembe jut ez a majom, ökölbe szorul a tenyerem a mai napig.